Feleségül ment egy nála harminc évvel fiatalabb férfihoz. Feltűnő volt a köztük lévő különbség, mégis volt valami, amit szavakkal nem lehetett leírni – [...]

Nem csak átázott a víz – olyan természetellenes módon volt nehéz, ami azonnal ösztönös félelmet ébreszt. Ahogy a sziklákon át vonszoltam a partra, [...]

A folyosón álló nőre. Magas volt, ősz hajú, egyszerű kabátot viselt. Nem mosolygott hangosan, nem tett semmilyen gesztusokat. Csak olyan csendes gyengédséggel nézett [...]

Én térdelek a földön, Lily a mellkasomhoz simul, a vödör piszkos víz, a rongy, a gyerekek csendje, akik még csak nem is lélegztek. [...]

Antoine először nem értette, mit néz. Egy kicsi, rozsdás fémtárgy volt durva öltéssel rögzítve két réteg anyag közé. Ahogy óvatosan kihúzta, összeszorult a [...]

Nem emberiek. Nagy, mély mancsnyomok, tucatnyian, az erdőtől az első házakig húzódtak. Senkinek sem kellett szólnia semmit. Mindenki tudta, mit jelentenek. „Farkasok” – [...]

Tizenkét éves volt, és véletlenül került a Santoro-kúriába, vagy legalábbis eleinte annak tűnt. Az anyja az egyik laboratóriummá alakított melléképületben takarított. Luca órákig [...]

A gyermekosztály ugyanaz a folyosója. Ugyanaz a fertőtlenítőszer szaga. Ugyanaz a léptek ritmusa, a könnyes hangok és a tompa beszélgetések. És mindezek közepén [...]

– De velem táncolhatsz. Lucas röviden felnevetett. Nem örömteli nevetés volt, inkább védekező reflex. – Tudod, hogy nem érzem a lábamat. Elena bólintott. [...]