Amikor a húgom üzleti útra ment, nálam hagyta az ötéves lányát. Nem ez volt az első alkalom. Az unokahúgom néha nálam aludt, ismerte a lakást, megvoltak a játékai és a kedvenc bögréje, aminek a fülében egy kis repedés volt. Csendes kislány volt, inkább megfigyelő, mint mesélő, de soha nem tűnt boldogtalannak. Legalábbis én így gondoltam.
Az a nap egészen normálisan indult. Felkeltünk, fogat mostunk, ő maga gondosan elrendezte a plüssállatokat az ágyon, mintha egy íratlan szabályt követne. Észrevettem,
[...]








