Samir, az idős halász, olyan sebesen rohant be a faluba, ahogy fáradt lábai csak bírták. Csuromvizes volt, alig kapott levegőt, keze pedig remegett.

A faépítmény alatt üldögélő férfiak eleinte értetlenül néztek rá.

– Milyen tigris? – nevetett fel egyikük.

– Egy hatalmas! – kiáltotta Samir. – A vízesés feletti sziklába kapaszkodik. Bármelyik pillanatban lezuhanhat!

A nevetés azonnal elhalt.

Samir az asztalnak támaszkodott, és próbált levegőhöz jutni.

– Alatta pedig egy krokodil van.

Ezúttal senki sem kételkedett a szavaiban.

A faluban mindenki ismerte a vízesés alatti folyószakaszt. Mély volt, veszélyes, és erős sodrású. Évek óta egy hatalmas krokodil tartotta rettegésben a vizet – olyan fenevad, amelytől még a tapasztalt vadászok is féltek.

Azt beszélték, képes volt pillanatok alatt a víz alá rántani egy egész vaddisznót.

– Oda kell mennünk – mondta Rahim.

– Miért? – tiltakozott az egyik férfi. – Hiszen tigrisről van szó. Vadállatról.

Rahim megragadott egy kötelet.

– Mert ha hagyjuk lezuhanni, elpusztul.

Perceken belül férfiak egy csoportja rohant a vízesés felé.

Ahogy közeledtek, egyre hangosabbá vált a víz morajlása.

És akkor megpillantották.

Egy hatalmas bengáli tigris kapaszkodott a nedves sziklába, alig néhány méterre a vízesés peremétől. Teste csuromvizes volt, bundája a testére tapadt, hatalmas mancsai pedig kétségbeesetten kerestek kapaszkodót.

Alatta tajtékozva örvénylett a víz.

És közvetlenül a vízesés alatt egy sötét hát bukkant elő a kavargó vízből.

Egy krokodil.

Lassan körözött a sziklafal alatt.

Mintha csak várakozna.

– Még mindig ott van – suttogta Samir.

A tigris mély, kétségbeesett morgást hallatott.

Aztán megcsúszott a hátsó mancsa.

Egész teste néhány centimétert csúszott lefelé.

– Most! – kiáltotta Rahim.

A férfiak letekerték a köteleket.

Egyikük a derekára kötötte a kötelet, és elindult lefelé a nedves sziklákon. A tigris azonnal morgott egyet.

Kivillantotta hatalmas agyarait.

– Ne gyere közelebb! – kiáltották neki a többiek.

A férfi megállt.

A tigris meredten bámult rá.

Aztán valami különös dolog történt.

A vadállat abbahagyta a morgást.

Nehezen vette a levegőt.

Mintha megértette volna, hogy az emberek nem támadni jöttek.

– Lassan – mondta Rahim.

– Semmi hirtelen mozdulat.

A férfi kinyújtotta a kezét.

A tigris meg sem mozdult.

Egyszer csak hatalmas csobbanás hallatszott lentről.

A krokodil hirtelen megfordult.

A feje közvetlenül alattuk bukkant fel.

– Húzzátok! – ordította Samir.

A férfi megragadta a tigris mellső mancsát.

Abban a pillanatban az áramlat nekicsapódott az állat testének.

A tigris megcsúszott.

A férfi majdnem utána zuhant.

A többiek a kötélnél fogva megtartották.

– Tartsátok! – „Ne engedjétek el!”

– Húzzátok!

Mindenki teljes erővel húzott.

A kötél megfeszült.

A tigris próbált felmászni, de a szikla csúszós volt.

Alattuk a krokodil egyre közelebb ért.

Kinyílt a szája.

Egyetlen hiba is elég lett volna a bajhoz.

Aztán váratlan dolog történt.

A tigris felhagyott az erőlködéssel.

Rátette mellső mancsát a feszes kötélre, és hagyta, hogy húzzák.

A férfiak teljes erőbedobással húzták.

Centiméterről centiméterre húzták át az állatot a peremen.

Végül a hatalmas test átgördült a sziklán.

A tigris a parton feküdt.

A férfiak azonnal hátrébb ugrottak.

Néhányan felemelték a rúdjukat.

Mások menekülésre készültek.

Senki sem tudta, mit tesz majd a vadállat.

A tigris néhány másodpercig mozdulatlanul feküdt.

Aztán lassan felemelte a fejét.

Körbenézett a körülötte álló férfiakon.

Rahim visszatartotta a lélegzetét.

A tigris felállt.

Az egyik férfi hátrébb lépett.

Egy másik szorosan markolta a rúdját.

De a vadállat nem támadott.

Ehelyett olyasmit tett, amire senki sem számított a jelenlévők közül.

Egyenesen Rahim felé indult.

Néhány lépésnyire tőle megállt.

Rahim mozdulatlanul állt.

A tigris lehajtotta a fejét. Aztán az állat orra hozzáért a férfi nedves kezéhez.

A falusiak némán egymásra néztek.

– Tudja… hogy segítettünk neki – suttogta Samir.

Rahim lassan leengedte a kezét.

A tigris az erdő felé fordult.

Tett néhány lépést.

Aztán megállt.

Visszanézett. Mintha arra várt volna, hogy vajon követi-e valaki.

Ám a férfiak mozdulatlanul álltak a helyükön.

Végül a vadállat eltűnt a fák között.

Mindenki megkönnyebbülten sóhajtott fel.

Azt hitték, ezzel véget ért a történet.

Ám másnap reggel történt valami, ami miatt az egész falu ismét a folyópartra gyűlt.

Samir tigrisnyomokat talált a vízesés közelében.

A nyomok az erdőből egészen arra a helyre vezettek, ahol a férfiak előző nap kimentették az állatot.

És mellettük más nyomok is látszottak.

Sokkal kisebbek.

Samir követte őket a folyásiránnyal szemben, több tucat méteren át.

Aztán hirtelen megállt.

Egy kis barlangra bukkant, amely a fák gyökerei között rejtőzött.

Friss tigrisnyomok látszottak a bejárat előtt.

És belülről halk nyüszítés hallatszott.

Samir odahívta a többieket.

Senki sem mert bemenni.

Ám egy pillanattal később ismerős, mély morgást hallottak.

A tigris visszatért.

Néhány méterre állt a barlangtól, és figyelte a falusiakat.

Ezúttal megértették a helyzetet.

A kölykei voltak a barlangban.

És a tigris – amelyik előző nap a vízesés feletti sziklába kapaszkodott – valószínűleg nem véletlenül zuhant le.

Azért jött a folyóhoz, hogy élelmet szerezzen a kicsinyeinek.

Ám az erős sodrás a sziklának vágta.

Ha a falusiak nem mentik meg, a kölykei talán éhen haltak volna néhány napon belül.

Rahim hosszan bámulta a vadállatot.

– Szóval nem azért jöttél ide, hogy megtámadj minket – mondta halkan. – Azért jöttél, hogy megmutasd: miért kellett életben maradnod. A tigris még egy pillanatig ott állt.

Aztán megfordult, és eltűnt az erdőben.

Attól a naptól kezdve a falusiak már nem féltek úgy a vízeséstől, mint korábban.

Tudták, hogy a környező…