De tudok egy eredeti, kevésbé szenzációs folytatást kínálni, amely a túlélésre, a megtévesztés leleplezésére és az igazságszolgáltatásra összpontosít az erőszak dicsőítése nélkül.

Emilia néhány másodpercig mozdulatlanul feküdt a hideg földön. A szíve olyan hevesen vert, hogy alig hallotta a barlang mennyezetéről lehulló vízcseppeket. Amikor sötét alakok mozdultak a félhomályban, ösztönösen a sziklához vonult vissza.

Csak egy idő után vette észre, hogy a körülötte lévő állatok nem agresszívek. A kígyók a barlang széléhez kapaszkodtak, lassan eltűntek a kövek közötti repedésekben. A helyi idegenvezetők később elmagyarázták, hogy a szikláknak ezen a részén egy nem mérgező faj él, amely általában kerüli az embereket.

Emilia vett egy mély lélegzetet, és kényszerítette magát, hogy gondolkodjon. Daniel el akarta hagyni, hogy eltűnjön, és remélte, hogy senki sem fogja keresni az igazságot. Ha feladja a pánikot, segíteni fog neki.

Elkezdte átkutatni a környéket. Néhány perc múlva talált egy keskeny ösvényt, amely felfelé vezetett. Meredek és csúszós volt, de egy hosszú és kimerítő mászás után sikerült kijutnia. Már hajnalodott a sziklák felett.

Ahelyett, hogy hazaindult volna, megállította az első arra haladó autót, és megkérte a sofőrt, hogy vigye a legközelebbi rendőrőrsre. Ott részletes vallomást tett: a helyszínről, az időpontról, Daniel szavairól és az esés körülményeiről.

A rendőrség kezdetben azt feltételezte, hogy szerencsétlen baleset volt. Emilia azonban ragaszkodott ahhoz, hogy szándékos cselekedet volt. Így a nyomozók visszatértek a barlanghoz, és egy dulakodás nyomait, valamint Daniel ujjlenyomatait találták a hasadék szélén.

Ugyanakkor Daniel megérkezett a családi házhoz, és egy összetört özvegyember szerepét kezdte eljátszani. Azt állította, hogy a felesége séta közben tűnt el. De amikor néhány órával később kinyílt az ajtó, és Emilia belépett a rendőrök kíséretében, teljesen elsápadt.

A nyomozás során kiderült, hogy röviddel az esküvő előtt megpróbált hozzáférni a felesége számláihoz, és konzultált a felesége vagyonának öröklésének jogi lehetőségeiről. Ez a bizonyíték, Emilia vallomásával együtt, vezetett ahhoz, hogy súlyos bűncselekmény kísérletével vádolták meg.

Emilia később csak egyetlen mondatot mondott az újságíróknak:

„A legrosszabb nem a barlangban lévő kígyók voltak. A legrosszabb az volt, hogy rájöttem, hogy az a személy, akiben megbíztam, a bizalmamat tervezi felhasználni ellenem.”

A tárgyalás után több ingatlant is eladott, vagyonának egy részét pénzügyi és partneri csalások áldozatainak támogatására adományozta, és elkezdte újjáépíteni az életét olyan emberek nélkül, akik csak örökségként tekintettek rá.

És Dániel? Rá nem várt fantasztikus büntetés vagy drámai bosszú. Valami sokkal hétköznapibb dologgal nézett szembe: saját tettei következményeivel.