Hajnalban olyan csend lett a hegyekben, amilyet csak ott hall az ember, ahol a természetet még nem szorította ki teljesen a félelem. Köd kúszott a fák között, és a hideg a csontjaimig hatolt. Marek Král az erdő szélén állt, kezét régi kabátja zsebébe dugva, és nézte, ahogy a fény lassan áttör a hegygerinceken. Azért jött ide, hogy egyedül legyen. Hogy elmeneküljön a város zaja, az emberek, a saját gondolatai elől.
Fogalma sem volt, hogy ez a nap megváltoztatja az életét. Először egy hangot hallott. Nem volt hangos, inkább tompa, szaggatott. Valami a horkantás
[...]








