Egy kis falusi kápolnában gyűltek össze az emberek, hogy végső búcsút vegyenek Novák Márktól – egy fiatal apától, akinek élete tragikusan ért véget. A helyiséget betöltötte a gyertyák illata, a suttogások és az elfojtott zokogás. Felesége, Veronika, karjaiban tartotta kétéves kislányukat, Lilit, aki feltűnően csendes volt.

Lili szemeit a díszes koporsóra szegezte, mintha valamit érzékelt volna, amit a felnőttek nem. Amikor a pap arról beszélt, hogy Márk „jobb helyre költözött”, Lili hirtelen kiszabadította magát anyja öleléséből, és apró léptekkel elindult a koporsó felé. A kápolna néma csendjében a cipőcskéi kopogása úgy visszhangzott, mintha maga az idő állt volna meg.

A koporsóhoz érve felnézett a felnőttekre, majd gyermeki ártatlansággal kijelentette:
– Apa csak alszik!

Néhányan elmosolyodtak, mások megkönnyeztek a kislány szavaira, hiszen természetesnek vélték, hogy egy ilyen kicsi gyermek még nem érti a halál fogalmát. De mielőtt Veronika odasiethetett volna, Lili folytatta:
– A bácsi a fekete kesztyűben szurit adott apának… aztán apa elaludt.

A kápolnában megfagyott a levegő. Az emberek egymásra néztek, és a mosolyok eltűntek. Miért mondana ilyet egy kétéves? Vajon látott valamit, amit senki más nem?

Veronika arca elsápadt. Eszébe jutott az az este, amikor Márk hazatért, idegesen járkált fel-alá, és suttogva mondta: „Valaki figyel engem…” Ő akkor nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, hiszen férje nehéz időszakon ment keresztül a munkahelyi konfliktusok miatt. De Lili szavai most hideg kézként markolták meg a szívét.

Zokogva esedezett a papnak és a temetkezési vállalat embereinek:
– Kérem… kérem, nyissák ki a koporsót!

A tiltakozások ellenére végül engedtek. Amikor a koporsót felnyitották, Márk békésnek tűnt, mintha tényleg csak aludna. De a temetkezési alkalmazott észrevett valami furcsát a nyaka oldalán – egy apró, alig látható szúrásnyomot.

Azonnal értesítették a rendőrséget. A holttest boncolása során kiderült, hogy Márk szervezetében ritka neurotoxin volt – egy olyan méreg, amely néhány percen belül bénulást és halált okoz. A halála nem baleset volt, ahogy hitték, hanem gondosan kitervelt gyilkosság.

A rendőrség heteken belül letartóztatta Márk volt üzlettársát, aki milliós csalást akart eltitkolni. Ő volt az a férfi fekete kesztyűben, akit Lili látott.

A történet futótűzként terjedt a médiában. Az emberek csodálták a kislányt, aki ártatlan szavaival feltárta az igazságot. Veronika, aki éveken át Márk elvesztésének fájdalmával küzdött volna, most szorosan ölelte magához Lilit, és suttogta:
– Te mentettél meg minket, kicsim. Apa büszke lenne rád.