A Szahara sivatag neve összeforrt a végtelen homoktengerrel, perzselő nappal és ősi titkokkal, melyek évszázadok óta vonzzák a kutatókat és kalandorokat. Ám semmi sem készíthette fel a tudóscsoportot arra, amit egy távoli expedíció során fedeztek fel.

Egy rutinszerű műholdas felvétel elemzése közben szokatlan alakzatra lettek figyelmesek a homoktenger kellős közepén. Először optikai csalódásnak hitték – talán egy sziklaképződmény vagy árnyék játéka. De amikor a régészekből és geológusokból álló csapat helikopterrel megközelítette a helyet, a látvány sokkolta őket. A homokból egy rozsdás, fémes szerkezet állt ki, amelyről hamarosan kiderült: egy tengeralattjáró.

Hogyan kerülhetett egy óceáni haditechnika remeke több száz kilométerre a legközelebbi vízfelülettől? Mennyi ideje állhat itt, eltemetve a forró homok alatt? És ki vagy mi juttathatta ide?

A csapat gyorsan ásatásokba kezdett, és hamarosan feltárult a teljes test. A tengeralattjáró meglepően jó állapotban volt, acélteste alig mutatta az idő vasfogának nyomait. Az oldalán kivehetőek voltak a második világháborúból származó német jelzések, ami újabb rejtélyt vetett fel: vajon náci technológia került ide?

Az igazi sokk azonban akkor érte őket, amikor sikerült felnyitniuk a felső zsilipajtót. Odabent dermesztő látvány fogadta őket. A kabin tele volt csontvázakkal – emberi maradványok és ismeretlen állatok csontjai hevertek egymás mellett. A falakon különös karcolatok sorakoztak, némelyik német, más orosz szavakkal, de voltak olyanok is, amelyek egyetlen ismert írásrendszerhez sem tartoztak. Az egyik felirat németül így szólt: „Mi vagyunk az utolsók. Ne küldjetek többeket utánunk.”

A kabin hátsó részében egy kerek, sötétkék fényt kibocsátó gömb pihent. Amint a tudósok megközelítették, műszereik meghibásodtak, mintha valami ismeretlen erő zavarta volna meg a technológiát. A geológusok állítása szerint az anyag nem egyezett meg semmilyen földi elemmel.

Teóriák azonnal szárnyra kaptak. Egyes történészek szerint a tengeralattjáró egy titkos náci projekt része volt, amely kísérleti technológiát szállított az Atlanti-óceánon át. Mások időhurkokról és dimenziókapukról beszéltek. A legmerészebb elméletek idegen civilizációkat emlegettek, akik talán kísérleteztek az emberi történelemmel.

A helyi hatóságok a felfedezés után azonnal lezárták a területet. A tengeralattjárót katonai konvoj szállította el egy titkos kutatóközpontba, ahol jelenleg is vizsgálják. Hivatalos információk nem szivárogtak ki, de a környéken élők éjszakánként mély morajlásról és vibráló fényekről számolnak be a sivatag irányából.

És a titokzatos gömb? Nem hivatalos források szerint az elszállítás előtt nyomtalanul eltűnt.