Sonya mindig arról álmodott, hogy egy napon fehér ruhában áll az oltár előtt egy olyan férfi oldalán, akit tiszta szívből szeret. De az élet kegyetlen valósága hamar széttépte ezt az álmot. Édesapja váratlan halála után a családjuk hatalmas adósságokba fulladt. Édesanyja beteg lett, a kishúga pedig csak akkor folytathatta volna az iskolát, ha azonnal pénzhez jutnak. A bank a házukat fenyegette végrehajtással, és Sonya érezte, hogy a világ az összeomlás szélén áll körülötte.

Ekkor lépett be az életükbe Viktor, egy 62 éves dúsgazdag üzletember, aki az apja régi ismerőse volt. Hideg, távolságtartó ember hírében állt, és mindenki tudta róla, hogy megszokta, hogy mindig megkapja, amit akar. Ajánlatot tett: minden adósságot kiegyenlít, az édesanyját magánklinikára viteti, a húgát pedig a legjobb iskolába íratja… ha Sonya a felesége lesz.

A lány hetekig küzdött a gondolattal. Minden éjjel sírva forgolódott az ágyában, és próbált kiutat találni. De nem volt más út. Végül Sonya beleegyezett. Az esküvő napján fehér ruhában állt az oltár előtt, de a szíve szinte megszakadt. Az arcára kényszerített mosoly mögött csak fájdalom és félelem rejtőzött.

Az esküvői vacsora után a frissen házasodott pár a luxusszálloda lakosztályába vonult vissza. Viktor udvarias volt, sőt, meglepően gyengéd, de Sonya nem tudott megszabadulni a szorongástól. Amikor a férfi elnézést kért és bement a fürdőszobába, a lány remegő kézzel bontotta ki a haját, és a tükörbe nézve suttogta: „Ezt értük teszem… csak értük.”

A fürdőszoba ajtaja hirtelen kinyílt. Viktor már nem az elegáns öltönyében állt, hanem egyszerű farmerben és pólóban. Az arca lágyabb lett, a szemeiből eltűnt a rideg fény. A kezében egy vastag dossziét tartott. Lassan közelebb lépett és csendesen megszólalt:

– Sonya, sajnálom, hogy ezt kellett átélned. Nem azért kértelek feleségül, hogy elvegyem az életed.

Sonya összeráncolt homlokkal nézett rá, könnyek égtek a szemében. Viktor a dossziét az asztalra tette és kinyitotta:

– Itt vannak a papírok. Az adósságaitok törlesztve, a ház átiratva édesanyád nevére, a húgod beiratkozott az iskolába. És ez… – a férfi mély levegőt vett – …a házasságunk érvénytelenítése.

– Mit mondasz? – suttogta Sonya döbbenten.

– Tudtam, hogy nem szerelemből mondtál igent. Csak látni akartam, van-e még a világon valaki, aki képes mindent feláldozni a családjáért. Te megtetted. Most pedig élj úgy, ahogy te szeretnél. Szabad vagy.

Sonya zokogásban tört ki. Soha nem gondolta volna, hogy a férfi, akit hideg és számító embernek hitt, ilyen nagylelkű lehet. Nemcsak megmentette a családját, de neki is visszaadta a szabadságát.

Hónapokkal később Sonya már az álmai egyetemén tanult, az édesanyja meggyógyult, és a húga boldogan járt iskolába. Viktor pedig eltűnt az életükből – nem mint férj, hanem mint egy angyal, aki csendben segített és továbbállt.

Ez a történet bejárta az internetet, milliókat késztetve könnyekre és elgondolkodásra: talán még léteznek jó szándékú emberek, akik képesek önzetlenül szeretni.