Egy hideg novemberi este volt, amikor Péter hazaért a hosszú és kimerítő munkanap után. Ahogy belépett a szerény lakás ajtaján, halk, csilingelő nevetést hallott a nappaliból. Ez a hang szíven ütötte – hiszen hónapok óta nem hallotta. Nyolcéves lánya, Klára azóta, hogy egy szörnyű balesetben elvesztette a járóképességét, csendes és visszahúzódó volt. A tekintete elvesztette azt a gyermeki csillogást, ami valaha annyira élettel telinek tűnt.

De most… most nevetett. És nem volt egyedül. A konyhában egy ismeretlen férfi állt. Magas, vékony, átható tekintetű, és kezei gyengéden, de határozottan támogatták Klárát, miközben ő remegve próbált felállni.

„Ki maga, és mit keres itt?”
Péter azonnal megfeszült. Az idegen lassan felé fordult, nyugodt mosollyal, és így szólt: „Novák úr, nem vagyok orvos. Még csak hagyományos értelemben vett gyógyító sem. De higgye el… el tudom érni, hogy a lánya újra járjon.”

Péter alig hitt a fülének. Hónapok kórházakban, számtalan vizsgálat, végtelen rehabilitáció – és semmi előrelépés. Hogyan tudhatna ez a rejtélyes férfi valamit, amit a modern orvostudomány sem tudott?

A furcsa jel
A férfi letérdelt Klára elé, és rátette a kezét a lány bénult lábára. Klára halkan felsikoltott – de nem fájdalommal, hanem meglepetéssel. „Apa! Érzem… érzem, ahogy bizseregnek a lábaim!” kiáltotta, arca pedig olyan boldogsággal ragyogott fel, amit Péter már rég nem látott.

De ekkor Péter észrevett valamit, ami jeges rémülettel töltötte el: a férfi csuklóján egy különös, ősi tetoválás díszelgett. A minta ismerős volt – egyszer látott ilyet egy elfeledett könyvben, ami tiltott mágiáról szólt. Egy kérdés kezdett lüktetni a fejében: Mi ennek az ára?

Sötét múlt és zavaró felfedezések
Ahogy teltek a napok, Klára valóban elkezdte megtenni első bizonytalan lépéseit. A család sokkos állapotban volt, a szomszédok pedig „csodáról” suttogtak. De Péter egyre nyugtalanabb lett. A férfi sosem mondta el a nevét, és nem árulta el, honnan jött. Éjjelente furcsa hangok hallatszottak a házban – suttogások egy ismeretlen nyelven, és árnyak siklottak végig a falakon, mintha valami láthatatlan lény járna közöttük.

Egy éjjel Péter benyitott Klára szobájába, és a férfit látta, amint a lány kezét fogja és valamit a fülébe suttog. Klára szemei csukva voltak, de az arcán furcsa, szinte földöntúli kifejezés ült.

„Mit művel vele?!” kiáltotta Péter.

Az idegen lassan megfordult. „Visszaadom neki azt, amit elvettek tőle… De mindenért fizetni kell, Novák úr.”

Egy döntés, ami mindent megváltoztat
Péter végre megértette: ez a férfi nem egyszerű gyógyító. Ő valaki – vagy valami – sokkal hatalmasabb és sötétebb. Most választás előtt állt: hagyja, hogy Klára újra járjon, és vállalja a következményeket, vagy megszakítja a folyamatot, és elfogadja, hogy a lánya tolószékhez lesz kötve.