Azon a téli napon, amikor sokan siettek haza szeretteikhez, vagy sürgős ügyekkel, a forgalom nyugodt volt, az időjárás az évnek erre az időszakára jellemző volt, és semmi sem utalt arra, hogy valami szokatlan történne. Az autók egyenletes áramlásban haladtak a havas erdőben, az emberek az ajándékokon, az ünnepi asztalon, otthonuk melegén gondolkodtak. És hirtelen minden megváltozott.

Először egy furcsa, tompa, hosszú hang hallatszott, mintha valami hatalmas dolog zuhant volna mélyen az erdőbe. A sofőrök éberebbek lettek, lassítani kezdtek és egymásra néztek. Néhány másodperc múlva az első szarvas kifutott az autópályára. Először csak néhányan voltak – fenségesek, elegánsak, agancsaik csillogtak az autók fényszóróinak fényében. Gyorsan, de óvatosan mozogtak, mintha az utat ellenőriznék.

Aztán tucatnyi, száz, majd hamarosan több ezer szarvas töltötte meg az utat. Folyamatos folyamként hajtották ki őket az erdőből, hátra sem nézve, meg sem állva, mintha egy láthatatlan, de nagyon sürgető erő hajtaná őket. A sofőrök megdöbbentek: az autók megálltak, néhányan kiszálltak, hogy jobban lássák, mások telefonjukkal filmezték a helyzetet, és megosztották a közösségi hálózatokon. Mindenki próbálta megérteni, mi történik.

Sokan egyszerre éreztek félelmet és ámulatot. A paták hangja, az erdő és a hó illata, az egy irányba futó több ezer állat – szinte valószerűtlennek tűnt. Néhányan mosolyogtak és suttogták, hogy ez egy karácsonyi csoda, egy ritka és gyönyörű látvány, ami csak egyszer történik meg az életben. Még a legszigorúbb sofőrök is beismerték, hogy még soha nem láttak ehhez hasonlót.

De az öröm és az ámulat nem tartott sokáig. Fokozatosan világossá vált, hogy a szarvasok nem csak futnak. Áramlásuk szervezett, céltudatos. Az emberek észrevették, hogy a csorda élén egy piros ruhás alak áll, akit először nem vettek észre. Egy magas férfi volt piros kabátban, hosszú fehér szakállal, aki úgy tűnt, irányítja az állatokat, és figyeli, hogy mindenki az úton mozogjon, és hogy egyetlen szarvas se tévedjen el.

A sofőrök teljes döbbenetben álltak. Nem csupán egy véletlenszerű csoda történt: minden úgy volt megszervezve, hogy minden szemtanú ámulatot és örömöt érzett. Az emberek tapsolni kezdtek, lengetni kezdték a kezüket, de a vörös ruhás alak csak bólintott, és mintha feloldódna a hóködben, a szarvascsordával együtt eltűnt az erdőben.

Az autópálya üres maradt. A havas erdő ismét elcsendesedett, az utak szabadok voltak, és a sofőrök ámultak. Senki sem tudta elfelejteni azt a pillanatot: több ezer szarvas futott egy irányba, és a titokzatos alak, aki lehetővé tette ezt a karácsonyi csodát. Sokan később azt mondták barátaiknak és családtagjaiknak, hogy soha nem láttak még ennél lenyűgözőbbet és misztikusabbat. Még a legnagyobb szkeptikusok is beismerték, hogy ez a nap igazi karácsonyi csoda lett számukra, és hogy soha nem fogják elfelejteni, ami a havas autópályán történt.