A Westport Haditengerészeti Bázis tornatermében azon a reggelen olyan csend ült a levegőben, amely még a lélegzetvételt is bűnnek éreztette volna. A neonfények hidegen vibráltak, a fémszekrények felületén pedig feszült arcok tükröződtek. Száz újonc állt sorba rendezve: férfiak és nők, eltökélt tekintetekkel, de a gyomrukban rejtett félelemmel.

A terem közepén ott állt Hawk parancsnok, a bázis legendás kiképzőtisztje. Hírhedt volt arról, hogy nem ismert irgalmat. Aki alá került, azt nemcsak fegyelemre tanította, hanem arra is, hogyan viselje el a saját határain túlnyúló fájdalmat és szégyent. A jelenlétében mindenki tudta: itt nem létezik kifogás, és az egó az első lépésnél porrá omlik.

A parancsnok kezében fényesen csillogott az acél olló. Minden mozdulata pontos, kiszámított és fenyegetően lassú volt. A padlóra már több maréknyi levágott haj hullott a kora reggeli kiképzés első áldozataiból.

Ez nem divatbemutató – jelentette ki kemény hangon. Ha valaki ezt az egyenruhát akarja viselni, előbb megtanulja tisztelni a szabályokat. És az én szabályaimat.

A mondata úgy csattant, mint egy ostor. A sorok között egyetlen rezzenés sem történt, mégis mindenki érezte, hogy valami mélyebb, nyugtalanítóbb dolog készül.

Hawk tekintete végigpásztázta az újoncokat. Egyszer csak megállapodott egy fiatal nőn. A nő magas, erős testalkatú volt, és copfja messze a válla alá ért. Sokkal hosszabb volt, mint amit a kiképzés szabályzata engedett volna. A többiek között feszült moraj futott végig, de azonnal el is halt.

Lépjen előre, újonc – szólt a parancsnok sötéten.

A nő előrelépett, minden mozdulata pontos volt, fegyelmezett, mintha nem először állna ilyen helyzetben. A tekintete előre szegeződött, egy pillanatra sem nézett se jobbra, se balra. Mintha nem is zavarná, hogy minden szem őt figyeli.

Mi a neve? – kérdezte Hawk.

Delaney közlegény, uram – válaszolta tiszta, hajlíthatatlan hangon.

Hawk ajka sötét mosolyra húzódott. Különlegesnek gondolja magát, Delaney közlegény?

Nem, uram.

A válasz túl gyors volt, túl határozott. Sok újonc alig tudott megszólalni az első napokban, de Delaney hangja olyan stabil volt, mint egy képzett tiszté.

A parancsnok közelebb lépett. Egy pillanatra sem sietett. Élvezte a helyzetet. Az ollót felemelte a nő válla mögé, és egyetlen határozott mozdulattal átvágta az első vastag hajtincset. A hangja éles volt, mint a puskalövés a csendben. A következő tincs még hangosabban esett a padlóra.

Néhány újonc összerezzent a hangra. Mások suttogni kezdtek. Valaki azt mondta, Delaney mindezt túl nyugodtan tűri. Mintha nem zavarná, mintha hozzászokott volna a megalázó helyzetekhez. De az arca rezzenéstelen maradt.

Hawk folytatta a műveletet. Már csak néhány tincs maradt, amikor valami megállította.

A tarkó tövénél, közvetlenül a haj vonala alatt, egy alig látható jel tűnt elő. Egy apró, finoman rajzolt tetoválás. Első pillantásra csak egy egyszerű vonalnak tűnt, de a parancsnok szeme megakadt rajta. Valami ismerős volt benne.

Hátralépett. A tekintete összeszűkült.

Ez nem lehet – gondolta.

Újra közelebb hajolt, ezúttal nem a haj miatt. Az apró tetoválás csak bizonyos emberek számára hordozott jelentést. Egy olyan jel volt, amelyet a legmagasabb szintű, fedett műveletek tagjai viseltek. Az elit egység jele. Egy olyan csapaté, amelynek tagjairól a bázison senki nem beszélt hangosan.

Hawk testén végigfutott a hideg. Megértette, hogy a látszólag egyszerű újonc egy olyan háttérrel érkezett ide, amelyet még ő sem érinthet. Olyan képzéssel, olyan múlttal, amely előtt még egy kiképzőtisztnek is meg kell hajolnia.

Térjen vissza a posztjára, Delaney közlegény – mondta halkan.

A hangja megváltozott. Már nem volt benne gúny, nem volt fölény. A terem szinte érezte a váltást, a feszültség megtorpant a levegőben.

Delaney egyetlen szó nélkül hátralépett, és visszatért a sorba. Arcán továbbra sem látszott semmi, de a jelenléte hirtelen súlyosabb lett. Mintha a többiek végre megérezték volna, hogy ki is áll közöttük valójában.

Senki nem kérdezett semmit. A parancsnok sem szólt többé.

De onnantól kezdve egész Westport tudta: valaki olyan érkezett a bázisra, akinek a múltja több titkot rejt, mint amit egy egyszerű kiképzés elbírna. És Hawk parancsnok sem felejti el azt a reggelt soha többé, amikor egyetlen apró jel többet árult el bármilyen dossziénál.