Amikor a huszonkét éves Sofia úgy döntött, hogy feleségül megy egy hatvanegy éves férfihoz, a környezete alig akarta elhinni. Barátai figyelmeztették, ismerősei pénzéhségről suttogtak, egyes rokonai pedig meg voltak győződve arról, hogy a fiatal nő élete legnagyobb hibáját követi el. Sofiának azonban volt egy nyomós oka – egy olyan dolog, amiről rendkívül nehezére esett beszélni.

Nem is sejtette, hogy az esküvő után olyasmi történik majd vele, ami minden képzeletét felülmúlja. Minden este erős altatók hatása alatt aludt el, majd reggelente azzal a nyugtalanító érzéssel ébredt, hogy éjszaka történt valami – amire azonban egyáltalán nem emlékezett. Amikor végül úgy döntött, hogy rejtett kamerát helyez el a hálószobában, kiderült: a férje egy súlyos titkot rejteget előle.

Alig néhány hónappal korábban Sofia még teljesen más életet élt. Huszonkét évesen ugyanazok az álmok foglalkoztatták, mint a legtöbb vele egykorú lányt: utazni, munkát találni, új emberekkel megismerkedni, és egyszer saját családot alapítani. A sors azonban sokkal nehezebb felnőttkort szánt neki.

Apja halála után a családra számos kifizetetlen hitel maradt. Édesanyja hosszan tartó egészségügyi problémákkal küzdött, ami miatt nem tudott rendszeresen dolgozni, öccse pedig épp az egyetemi tanulmányai megkezdésére készült. Még az alapvető kiadásokra sem volt elég pénzük, nemhogy az adósságok törlesztésére.

Emiatt Sofiának gyorsan fel kellett nőnie. Minden munkát elvállalt, amit csak talált, minden téren spórolt, és próbálta fenntartani a családot. Mégsem tudott szabadulni a gondolattól, hogy sosem fognak kikeveredni anyagi nehézségeikből.

Ebben az időszakban ismerkedett meg Richarddal.

A férfi hatvanegy éves volt. Több építőipari cég tulajdonosa volt, bőven volt pénze, és a város szélén, egy hatalmas házban élt. Első felesége már több mint egy évtizede elhunyt, ő pedig azóta többnyire egyedül élt. Hozzászokott a kényelemhez, a nyugalomhoz, és ahhoz az élethez, amelyet nem terheltek a mindennapi anyagi gondok.

Miután megismerkedett Sofiával, egyre több figyelmet szentelt a nőnek. Vacsorázni vitte, virágokkal halmozta el, és élénken érdeklődött a családi háttere iránt. Sofia eleinte nem tudta, hogyan értelmezze ezt az érdeklődést, de hamar rájött, hogy Richard szándékai komolyak.

Néhány hónappal később a férfi megkérte a kezét.

Eljegyzésük híre nagy visszhangot váltott ki ismerőseik körében. Sokan elfogadhatatlannak tartották a közel negyvenévnyi korkülönbséget. Egyesek azt állították, hogy Sofia csak a férfi vagyonára hajt, míg mások attól tartottak, hogy Richard csupán megvásárol magának egy fiatal feleséget.

Sofia belátta, hogy ezek a gyanakvások nem teljesen alaptalanok. Ezért úgy döntött, hogy az esküvő előtt őszinte beszélgetést folytat Richarddal. Egyik este leültek a nappaliban, és a nő olyasmit mondott, amit a legtöbb nő valószínűleg sosem ejtene ki a száján egy esküvő előtt.

– Szeretném, ha tudnád, hogy tisztelek téged. Kedves vagy hozzám, és a családomnak is segítettél. De nem akarok olyasmit színlelni, amit nem érzek. Nem vagyok szerelmes beléd, és nem szeretném, ha olyan érzelmeket várnál el tőlem, amelyeket nem tudok megadni.

Richard közbeszólás nélkül végighallgatta.

Sofia vitára számított – talán még arra is, hogy a férfi felbontja az eljegyzést. Ehelyett Richard csupán bólintott.

– Értem. Nem akarom, hogy bármire is kényszerítsd magad, és azt sem, hogy szerepet játssz miattam.

Ezután Sofia még egy dolgot elárult. Már hónapok óta súlyos szorongással és komoly alvászavarokkal küzdött. Orvosa gyógyszert írt fel neki, amelyet minden este bevett; enélkül gyakran órákig nem tudott elaludni.

Richard erre sem emelt kifogást.

Egy héttel később megtartották az esküvőt.

Nem sokkal ezután Sofia anyagi helyzete jelentősen megváltozott. Richard segített törleszteni a családja adósságait, állta a bátyja taníttatási költségeit, és gondoskodott arról, hogy az édesanyjának ne kelljen attól tartania, hogy elveszíti az otthonát. Hosszú idő után először érezte úgy Sofia, hogy szerettei biztonságban vannak.

Közös életük mégis különös volt.

Richard rendkívüli udvariassággal bánt vele, és soha nem helyezte nyomás alá. Még az esküvő után sem követelt semmilyen testi közelséget. Minden este jó éjszakát kívánt neki, majd visszahúzódott a hatalmas franciaágy saját oldalára.

Tizenegy óra tájban Sofia bevette az előírt gyógyszerét, lefeküdt, és pillanatok alatt álomba merült.

Ez így ment közel három hétig.

Aztán azonban elkezdődtek az első furcsa események.

Egyik reggel a párnáját a földön találta. Máskor a haja volt kócos, pedig gondosan rendbe téve feküdt le aludni. Többször úgy érezte, mintha az éjszaka közepén Richard hangját hallaná.

Eleinte nem tulajdonított nagy jelentőséget a dolognak. Azt hitte, csupán szokatlan álmokról vagy a gyógyszere mellékhatásairól van szó.

Egy reggel mégis úgy döntött, megkérdezi a férjét.

– Szóltál hozzám éjszaka? Olyan érzésem volt, mintha közvetlenül az ágy mellett állnál.

Richard ránézett, és nyugodtan felelt: – Biztosan csak álmodtad. Tudod, milyen mélyen alszol.

A válasz egy pillanatra megnyugtatta.

Ám a következő éjszaka még furcsább volt.

Sofia azzal a kellemetlen érzéssel ébredt, hogy egyáltalán nem pihent. Izmai sajogtak, ruhái átnedvesedtek az izzadságtól, a szíve pedig a szokásosnál sokkal gyorsabban vert. Amikor megpróbált visszaemlékezni az előző éjszakára, semmi sem jutott eszébe.

Minden