A nyári hónapokkal együtt megérkezett a garázsvásárok szezonja is, amikor minden háztartás mélyéről előkerülnek az évek óta porosodó, már-már elfeledett tárgyak. Ez a különleges időszak egyaránt jelent nosztalgiát, kíváncsiságot, és olykor nem várt meglepetéseket. Egy ilyen alkalom során történt, hogy rábukkantam egy igazán szokatlan leletre – egy tárgyra, amiről a mai napig nem tudom pontosan, hogy mi lehetett a funkciója.

Nem vagyok kezdő a garázsvásárok világában. Évek óta járom ezeket a rendezvényeket, és megszámlálhatatlan mennyiségű furcsasággal találkoztam már – régi kávédarálók, rozsdás mechanikus órák, kézzel faragott bábuk, elfeledett társasjátékok, vagy épp régimódi háztartási gépek. De ez a tárgy minden eddiginél különösebb volt. Egyszerre tűnt modernnek és elavultnak, iparinak és kézművesnek. A forma alapján több dolog is eszembe jutott, de egyik elképzelés sem állta meg a helyét.

A megtalálás pillanata

A tárgy egy kartondoboz alján hevert, néhány elszakadt kábel, egy törött fogaskerék és egy régi walkman társaságában. Elsőre nem is vettem észre. Egy kis méretű, fém és fa kombinációjából álló szerkezet volt, mintha egy mechanikus eszköz darabja lenne. Volt rajta egy apró kar, amit el lehetett forgatni, valamint egy áttetsző, lencseszerű rész is. A tulajdonos, egy idős úr, csak annyit mondott: „Fogalmam sincs, mi ez. Az apósom holmijai között találtuk. Lehet, hogy valami mérnöki eszköz.”

És valóban, ahogy kézbe vettem, az anyaghasználat és a részletek arra utaltak, hogy nem egy játékról vagy dekorációról van szó. Valaki egykor komoly szándékkal tervezte és készítette ezt a tárgyat.

Több, mint egy rejtély

Hazaérve nekiláttam a kutatásnak. Lefotóztam a tárgyat különböző szögekből, és feltöltöttem több online fórumra is: régiséggyűjtők közösségeibe, műszaki érdeklődésű csoportokba, sőt, néhány Reddit-szálra is. A reakciók gyorsan érkeztek, de egyvalamiben mindenki egyetértett: senki sem tudta biztosan megmondani, mi lehet ez.

Voltak, akik valamilyen régi optikai eszköz részeként azonosították. Mások szerint egy 1950-es évekbeli laboratóriumi berendezés egyik alkatrésze lehetett. Akadt, aki egy archaikus fényképezőgép kiegészítőjének tippelte. De egyik elmélet sem bizonyult meggyőzőnek – túl sok volt a bizonytalanság.

Következő lépésként szakembereket kerestem fel. Egy muzeológus ismerősöm segített beazonosítani néhány hasonló korabeli tárgyat, de még ő sem találkozott ezzel az eszközzel. A legvalószínűbb elmélet szerint egy prototípus lehet, vagy egy olyan eszköz, amit nagyon kis példányszámban gyártottak – talán oktatási céllal, esetleg egy mérnöki projekt részeként.

Viralitás a közösségi médiában

Ami ezután történt, az engem is meglepett. Az egyik feltöltött kép alá valaki megosztotta a saját tapasztalatát egy hasonló tárgyról, amit egy egyetemi raktárban talált évekkel ezelőtt. Ez elindított egy lavinát: hirtelen több ezren kezdték el megosztani a posztot, újabb elméletekkel álltak elő, és az ismeretlen eszköz képe futótűzként terjedt az interneten. Néhány nap alatt több tízezer ember látta, és a találgatások tovább folytatódtak.

Az egyik legérdekesebb hozzászólás egy nyugalmazott gépészmérnöktől érkezett, aki szerint a tárgy egy korai, analóg számítógép bemeneti egységének prototípusa lehetett. Szerinte az 1960-as években, amikor még nem léteztek a ma ismert technológiák, ilyen eszközöket használtak különböző értékek kézi bevitelére. Ez magyarázatot adhatna a karra és a lencsére is – előbbi talán egy forgatható szabályozó, utóbbi pedig egy vizuális kijelző része volt.

De – és itt jön a csavar – nincs semmilyen hivatalos dokumentáció, amely igazolná ezt. A tárgy továbbra is rejtély maradt.

Miért ennyire izgalmas egy ismeretlen tárgy?

Talán azért, mert mindannyian szeretjük a titkokat. Egy olyan korban, amikor szinte bármit meg lehet keresni az interneten, amikor minden információ néhány kattintásra van, egy teljesen beazonosíthatatlan tárgy egyfajta intellektuális kihívás. Olyan, mint egy modern kori kincsvadászat, amely egyszerre aktiválja a kíváncsiságot, a tudományos gondolkodást és a közösségi összefogás erejét.

Az emberek nem csak találgatni akarnak – bizonyítani is szeretnék, hogy képesek megfejteni a titkot. Ezért válhatott ez a különös, ismeretlen tárgy az internet egyik legfrissebb kis szenzációjává.

Zárszóként

A tárgy még mindig ott hever a polcomon. Minden alkalommal, amikor ránézek, újabb kérdések merülnek fel bennem. Talán egyszer kiderül, mi volt valójában. Vagy talán soha. De abban biztos vagyok, hogy ez az élmény, a közösség ereje, a kíváncsiság hajtóereje és a felfedezés öröme maradandó nyomot hagyott bennem.

És most hozzád fordulok, kedves olvasó: szerinted mi lehet ez? Ha van ötleted, ne tartsd magadban. Lehet, hogy épp te leszel az, aki végre fényt derít egy évtizedek óta elfeledett találmány titkára.