Szorosan szorítottam a csokrot, és egy pillanatra úgy éreztem, mintha megállt volna az idő. A sírkő egyszerű volt, szerény – mégis furcsa jelenléte volt. Valami figyelmeztetett. Úgy éreztem, nem csak egy látogató vagyok. Hogy valami, ami túlmutat a képzeletemen, történik itt.

Ahogy lehajoltam, hogy elhelyezzem a virágokat, valami furcsa dolog ragadta meg a tekintetemet. Egy kis fénykép volt a kőbe vésve. Egy fénykép egy nőről, akit a férjem valaha szeretett. A szemei… ott ragadtak abban a pillanatban, amikor mosolygott, és ez a mosoly nem volt mindennapi. Volt benne valami, ami nyugtalanított, ami arra késztetett, hogy felnézzek.

És akkor megláttam.

A síron egy második, kisebb, szinte láthatatlan darab volt, levelekkel borítva. Nem az első felesége sírjának része volt. Volt ott egy másik nő. A név más volt, ismeretlen, és a halál dátuma… szinte megegyezett azzal, amit a férjemtől hallottam az első feleségéről.

A szívem kihagyott egy ütemet. Mit jelent ez? Meghalt az első felesége, vagy csak… máshol? A kezem elejtette a csokrot. A virágok halk susogással hullottak a földre.

Hirtelen egy kis naplót vettem észre a sír mellett, szinte teljesen elrejtve a virágok és a moha között. Mintha valaki szándékosan tette volna oda. Kinyitottam, és elkezdtem lapozgatni. A lapok régiek voltak, a papír repedezett, de az írás olvasható volt. Levelek voltak – a férfinak címezve, aki most a férjem lett.

Minden levél egy olyan élet részleteit tárta fel, amiket soha nem hallottam. Egy kapcsolatot, egy szerelmet, egy fájdalmat… és egy titkot is, ami soha nem került a felszínre. Egy titkot, ami megmagyarázta a kitérő magatartását, a sír meglátogatásától való félelmét, a furcsa idegességét, valahányszor a múlthoz ért.

A szívem hevesen vert. Valami, amit elveszett múltnak gondoltam, nem volt olyan egyszerű, mint gondoltam. Mi van, ha az első nő… nem halt meg? Mi van, ha bujkál, vagy elment valahova, de még mindig befolyásolja az életét?

Abban a pillanatban rájöttem, hogy ez a sír nem csak egy nyughely. Ez volt a kulcs valamihez, ami megváltoztathatta az életemet, valamihez, ami átírhatta házasságunk egész történetét. És egy olyan igazság felfedezésének küszöbén álltam, ami mélyebb és sötétebb volt, mint amire valaha is számítottam.

Lassan felálltam, tekintetemet a sírra szegeztem. Minden kérdés, amit nem engedtem meg magamnak, átfutott az agyamon. Tudtam, hogy mire hazaérek, semmi sem lesz ugyanolyan. De ugyanakkor éreztem, hogy az igazság valahol odakint vár.

Készen álltam rá, hogy megtaláljam – függetlenül attól, hogy mennyire sokkoló vagy rémisztő.