Az a reggel úgy kezdődött, mint bármelyik másik – a nap csak átsütött a függönyökön, a konyhából kávéillat áradt, és az anyja reggelit készített. Minden rendben lévőnek tűnt, amíg egy átható sikoly be nem töltötte a házat. Az ötéves Jakub, aki általában vidám és játékos fiú volt, annyira kétségbeesetten sikoltott, hogy szülei azonnal berohantak a szobájába. Leült az ágyra, könnyes szemmel, a kezét a füléhez szorítva, és egyetlen mondatot ismételt:

„Anya, van ott valaki! A fülemben van, mozog!”

Először az anyja nem értette. Azt hitte, rémálma van, vagy hogy játék közben betett valamit a fülébe. Megpróbálta megnyugtatni, de Jakub vigasztalhatatlan volt. Minden kísérlet, hogy megérintse, még jobban megrémítette. Az apa, aki egy pillanatra sokkos állapotban volt, gyorsan magához tért, felkapta a kulcsokat, és a legközelebbi kórházba vitte a fiút.

Az út alig tíz percig tartott, de minden másodperc végtelennek tűnt. Jakub a hátsó ülésen ült, sírt, és panaszkodott, hogy „ez” mozog. A fájdalomrohamok szabálytalan időközönként jelentkeztek, és az apa olyan tehetetlenséget érzett, amilyet még soha nem tapasztalt.

Egy fiatal orvos látta el őket a sürgősségi osztályon. Először megpróbált nyugodt maradni, és mosolyogva megnyugtatni a fiút. Megvizsgálta a fülét, de nem látott semmi szokatlant. Több képet is készítettek, amelyeken nem látszott semmilyen idegen tárgy. Az orvos még azt is felvetette, hogy a gyermek képzelete vagy az óvoda elkerülésére tett kísérlet lehet. De Jakub remegett, szemei ​​tágra nyíltak a félelemtől, és újra és újra ismételgette:

„Kérem, doktor úr, vegye ki. Mozog… Érzem!”

Egy nővér, aki éppen belépett a szobába, erősebb fényt hozott. Megdöntötte Jakub fejét, belé világított, és abban a pillanatban olyan sápadt lett, mint a fal. Hátraugrott és felsikoltott. Az orvos odament hozzá, ő is benézett, és a szakmai önbizalma azonnal összeomlott.

Valami mozgott a fülében. Lassan, mintha tudatában lenne annak, hogy figyelik.

Az orvos behívott egy másik kollégát – egy tapasztalt fül-orr-gégészt. Feltett egy speciális tartozékot, és néma ámulattal állt ott. Egy élő nőstény csótány volt a kisfiú fülében, valószínűleg a meleg és az illat vonzotta oda. Biztosan éjszaka került oda, miközben Jakub aludt.

„Azonnal adjon neki nyugtatót” – utasította az orvos. „Ki kell vennünk, de vigyáznunk kell, nehogy a rovar mélyebbre süllyedjen.”

A beavatkozás több feszült percig tartott. Az orvos egy apró, csipesszel ellátott eszközt használt, és lassan, milliméterről milliméterre elkezdte kihúzni a rovart. Minden mozdulatot feszültség kísért az egész szobában. A szülők a közelben álltak, az anya összekulcsolta a kezét, és imádkozott. És akkor – végül – egy láb, egy szárny, és végül egy egész test bukkant elő Jakub füléből.

Egy élő, de kábult, majdnem egy hüvelyk hosszú csótány feküdt az asztalon. Mindenki elhallgatott a szobában.

Az orvos letette a műszert, megtörölte a homlokát, és halkan megszólalt:

„Csoda, hogy a gyermek nem szenvedett maradandó károsodást.”

Jakub azonnal abbahagyta a sírást, fáradt volt, de végre fájdalommentes. Az orvosok még néhány órán át figyelték, és megelőző antibiotikumot írtak fel.

Amikor a család hazatért, az anya sokáig nem tudta elhinni, mi történt. Kitakarította az egész házat, kihívta a kártevőirtókat, és Jakub több éjszakán át a szülei ágyában aludt.

Az eset híre bejárta a várost. A kórház megerősítette, hogy egy ilyen eset nem egyedülálló – a világ minden táján előfordul, hogy az emberek kellemetlen érzéssel ébrednek a fülükben, és azt tapasztalják, hogy egy rovar került oda. De ez különösen veszélyes a gyermekekre.

Az orvosok azt javasolják, hogy a szülők soha ne becsüljék alá gyermekeik panaszait, még akkor sem, ha azok eltúlzottnak tűnnek. Jakub története figyelmeztetéssé vált – még egy apró probléma is elrejthet valami sokkal komolyabbat.

Ma, néhány hónappal az eset után, Jakub újra vidám és egészséges. Amikor valaki megkérdezi tőle az esetet, egyszerűen csak annyit válaszol:
„A baktérium eltűnt, az orvos elkapta.”

A szülei ezután csak egymásra néznek, és mély lélegzetet vesznek. Mert tudják, hogy a nap teljesen másképp is végződhetett volna, ha nem hisznek a fiuknak.