Aztán egy napon visszatért. Nem egyedül, hanem egy új feleséggel, akit a szülei még soha nem láttak. Az idős házaspár szívében boldogság és remény keveredett: végre láthatták, hogy fiuk családot alapított. Türelmetlenül várták, hogy megismerjék az új menyüket… amíg meg nem látták őt.

Az asszony ott állt fiuk mellett – de arcát teljesen vastag kötés takarta, csak a szemei látszódtak. Az anya megdöbbenve szorította a kezét a mellkasához, szeme könnyekkel telt meg.
– Fiam… mi baja van? – rebegte reszketve.

A fiú csupán halkan válaszolt:
– Ne kérdezd, anya. Csak fogadd el feleségednek.

Attól a naptól kezdve csend uralkodott a házban. Az új meny ritkán hagyta el a szobáját, kerülte az embereket, és csak a férjével beszélt – amikor egyedül voltak. A szomszédok suttogtak, találgattak, pletykák szálltak a faluban: egyesek szerint bűnöző, mások szerint boszorkány. A szülők egyre nyugtalanabbak lettek. Minden este hallották, ahogy a meny halkan sír a csukott ajtó mögött, miközben a fiú valami vigasztalót súgott neki.

Egyik este, amikor már nem bírták tovább a feszültséget, úgy döntöttek, hogy benéznek az ifjú házasok szobájába, ahová délelőtt 11 óra után bezárkóztak. Szinte hangtalanul közelítették meg az ajtót. A meny a tükör előtt ült, kezei finoman a kötéshez nyúltak, mintha félne bárkit is megsérteni.

Amikor óvatosan levették az arcáról a kötést, mindenki hátrahőkölt. A lány arca ugyanolyan volt, mint a fiuké – mint egy másolat, mint egy tükörkép, de valami sötét és nyomasztó volt a tekintetében. Szemei nemcsak a fáradtságot vagy a fájdalmat tükrözték, hanem egy mély titkot, amit soha nem lehetett volna megfejteni.

A falusiak, akik az ablakból kukucskáltak, összerezzentek a látványtól. A szülők megdermedtek – nem tudták, sírjanak-e vagy sikoltani. A meny lehunyta a szemét, mintha érzékelte volna a tekinteteket, és halk, szinte hangtalan sóhajjal fordult a fiú felé. Ő pedig csak egy pillanatra találkozott a szemeivel, majd halkan megszólalt:
– Minden rendben lesz…

De senki nem tudta, hogy valóban minden rendben van-e. Aznap este az egész falu beszélni kezdett a furcsa házaspárról. A titokzatos meny arcának felfedése után pletykák, találgatások és félelem terjedt. A férfi szülei próbálták megvédeni fiukat, próbálták megnyugtatni a falut, de minden próbálkozásuk kudarcba fulladt.

Ahogy múltak a napok, kiderült, hogy a meny soha nem mutatta meg arcát senkinek kívülről. Nem járt a faluban, és a férjével csak a házban volt hajlandó beszélni. A szomszédok és a falusiak egyre gyakrabban suttogtak arról, hogy talán nem ember, talán valami természetfeletti lény. Minden éjjel halk sírás hallatszott a ház falai mögül, a férfi pedig mindig csendesen vigasztalta őt.

A titok egyre nőtt, és a falu emberei lassan megértették: ez nem egy átlagos család, nem egy átlagos menyasszony. Valami sötét és megmagyarázhatatlan dolog történt, ami örökre megváltoztatta a falut.