Egyetlen pillanat alatt változhat meg az ember élete. Így történt Annával is, aki 56 évesen kapott egy hírt, amelyet soha nem mert volna elképzelni: terhes. A hír hallatán szó szerint összeomlott a világ körülötte, majd újjászületett egy reménnyel, amelyet hosszú évtizedeken át kergetett.

Anna mindig is vágyott egy gyermekre. Fiatalabb korában többször is próbálkozott, orvosokhoz járt, különféle kezeléseket vett igénybe, de mindig ugyanazt a választ kapta: meddő. Az idő telt, a remény lassan elszállt, a család és a barátok is arra biztatták, hogy fogadja el a sorsát. Ám a nő szívében ott élt a kimondatlan vágy: egyszer, valamikor, talán mégis anya lehet.

Amikor a terhességi teszt két csíkot mutatott, nem akart hinni a szemének. Újabb tesztet vett, majd még egyet – mind ugyanazt az eredményt jelezte. Az orvosok is megerősítették: valóban várandós. Könnyek között mondogatta: „Ez egy csoda.”

A kilenc hónap, amely sokaknak hosszúnak tűnik, számára egy pillanat alatt elszállt. Szerettei ugyan féltették, mert tisztában voltak az időskori terhesség kockázataival, de Anna minden figyelmeztetést félresöpört. Úgy érezte, végre valóra válhat mindaz, amit annyi évig nélkülözött. Minden este a pocakjához beszélt, elképzelte, hogyan ringatja majd a kisbabáját, és titokban kislányneveket keresgélt.

Elérkezett a szülés napja. Anna izgatottan lépett be a kórházba, tekintetében nyugalom és várakozás tükröződött. Az orvost kedvesen megszólította: „Doktor úr, azt hiszem, eljött az én időm.”

A fiatal orvos azonban furcsán nézett rá. Megvizsgálta a nőt, majd összehúzta a szemöldökét. Hirtelen elsápadt, és azonnal kollégáit hívta a szobába. Többen gyűltek köré, suttogtak, tanácskoztak, és egyre komolyabb arcot vágtak. Anna ideges lett: „Valami baj van a babámmal?”

Az egyik tapasztalt orvos végül megszólalt: „Asszonyom, elnézést kell kérnünk, de amit ön hordoz, az nem gyermek.”

A szoba elnémult. Anna először nem értette, mire gondolnak. Hiszen hónapok óta érezte a pocakjában a „mozgásokat”, hízott, és minden tünete arra utalt, hogy valóban várandós. Ám az igazság lesújtó volt: Anna ritka jelenséggel állt szemben, amelyet úgy neveznek, hogy „álterhesség” vagy más néven „pseudocyesis”.

Ez az állapot rendkívül ritka, főleg az ő korában. A szervezet a hormonális változások és a pszichés tényezők hatására ugyanazokat a tüneteket produkálja, mint a valódi terhesség során. A has megnő, a menstruáció elmarad, a mell érzékennyé válik, sőt, néha még mozgásérzet is jelentkezik. Az ultrahang azonban könyörtelenül kimutatta: nem fejlődött magzat a méhében.

Anna világát egy pillanat alatt kettétörte a felismerés. Minden álma, minden reménye szertefoszlott. A szobában lévő orvosok őszinte együttérzéssel magyarázták el neki a helyzetet, és pszichológus segítségét is felajánlották, mert tudták, hogy ilyen trauma után rendkívül nehéz talpra állni.

De a történet itt nem ért véget. Bár Anna nem kapta meg azt, amire oly régóta vágyott, a története futótűzként terjedt el a médiában és az interneten. Az emberek megdöbbenve osztották meg az esetet: egy 56 éves nő, aki egész életében gyermekről álmodott, kilenc hónapon át abban a hitben élt, hogy anyává válik.

Sokan együttérzést mutattak iránta, mások csodálták az erejét, hogy ennyi szenvedés után is képes volt hinni a csodában. Anna később maga nyilatkozott: „Ez volt életem legnagyobb csalódása, de mégis hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam, milyen érzés várandósnak lenni – még ha csak a lelkemmel is.”

Az orvosok szerint Anna esete figyelmeztetés mindannyiunk számára: a psziché és a test kapcsolata olyannyira szoros, hogy néha a hit képes valósággá formálni a vágyakat – még ha azok biológiailag lehetetlenek is.

Anna története nemcsak egy rendkívül ritka orvosi jelenségről szól, hanem arról is, hogy az emberi remény meddig képes elvinni bennünket. Bár a végén nem egy újszülött sírása töltötte be a kórházi szobát, hanem a csend, Anna élete példává vált: hogy soha nem szabad lebecsülni a hit erejét.