Egy gazdag sejk a dereka mérete alapján választotta ki leendő feleségét. Nők százai próbáltak megfelelni az elvárásainak, ám amikor egy teltebb idomokkal rendelkező hölgy lépett elé, olyasmit tett, amire senki sem számított…

Omar sejk az ország egyik leggazdagabb embere volt. Negyvenkét évesen számos sikeres vállalat, hatalmas földterületek és egy fényűző palota birtokosa volt, ahol szolgák gyűrűjében élt. Nevét üzleti vezetők és a társadalmi élet előkelőségei egyaránt ismerték.

Egyvalami azonban hiányzott az életéből: sem felesége, sem családja nem volt.

Rokonai évek óta próbáltak számára megfelelő arát találni. Gazdag kereskedők lányaival, előkelő családok sarjaival, sőt olyan szépségekkel is összehozták, akiknek a fotói magazinok oldalait díszítették. Ám Omar mindegyiküket visszautasította.

Egy este, egy családi vacsora alkalmával az édesanyja úgy döntött, nem hallgat tovább.

– Omar, negyvenkét éves vagy. Megvan mindened, amire csak egy ember vágyhat, mégis egyedül élsz. Az összes nő közül, akivel eddig találkoztál, nincs egyetlenegy sem, akivel le szeretnéd élni az életedet?

Omar letette az evőeszközeit, és egy pillanatig elgondolkodott.

– Édesanyám, nem akarok csupán azért megházasodni, mert a családom ezt várja el tőlem. Ha feleséget választok, annak valamilyen módon kivételesnek kell lennie.

– És pontosan mit is keresel? – kérdezte az asszony.

A sejk halványan elmosolyodott.

– Hamarosan kiderül. – Másnap reggel szokatlan utasítást adott a személyzetének: hívjanak a palotába minden hajadon nőt, aki szeretne a kezéért versengeni. Mindenkinek egyetlen próbán kellett átesnie: maga a sejk mérte meg a derekát.

Azt azonban nem árulta el, hogy pontosan milyen méretet tart ideálisnak.

A hír futótűzként terjedt el a városban. Egyes nők meg voltak győződve arról, hogy Omar nagyon karcsú feleséget keres, míg mások úgy vélték, egy gazdag férfi bizonyára értékeli a nőies idomokat. Többen szigorú diétába kezdtek, mások pedig átalakíttatták a ruháikat, hogy azok a lehető legelőnyösebben emeljék ki az alakjukat. Az esemény napján nők tucatjai gyűltek össze a palota előtt. Volt, aki luxusautóval érkezett, másokat pedig édesanyjuk vagy barátnőik kísértek el. Mindannyian abban reménykedtek, hogy ők nyerik el a lehetőséget, hogy az ország egyik leggazdagabb emberének feleségei lehessenek.

A díszteremben Omar egy aranyozott karosszékben ült. Mellette személyi asszisztense állt, iratokkal és szabómérőszalaggal a kezében.

Az első jelentkező egy magas, szőke nő volt, arany ruhában. Olyan magabiztossággal lépett a sejk elé, mint aki hozzászokott, hogy csodálják.

– Hatvan centiméter – jelentette ki az asszisztens, miután elvégezte a mérést.

Omar csupán bólintott.

– Köszönöm. Következő!

A nő megdöbbenve állt ott. Legalább egy mosolyra vagy valamilyen megjegyzésre számított, ám a sejk figyelme már a következő résztvevőre terelődött.

Neki még karcsúbb volt a dereka. Omar azonban ezúttal sem mutatott érdeklődést.

Teltek az órák. Az egyik nő követte a másikat. Az asszisztens feljegyezte az adatokat, a sejk pedig mért, és minden alkalommal ugyanazt ismételte:

– Köszönöm. Következő!

Néhány résztvevő kezdett idegessé válni. Egyikük még azt is megkérdezte, megmérhetnék-e újra, úgy érezte ugyanis, hogy az első alkalommal nem húzta be eléggé a hasát.

Omar azonban udvariasan elhárította a kérést.

– Az eredmények nem változnak attól függően, mennyire igyekeznek átalakítani a megjelenésüket.

Suttogás futott végig a nők között. Senki sem értette, mit is keres valójában a férfi.

Épp amikor úgy tűnt, hogy a megmérettetés győztes nélkül ér véget, kinyíltak az ajtók, és belépett az utolsó jelentkező.

Laylának hívták. Huszonnyolc éves volt, és egy kis szállodában dolgozott recepciósként. Elsősorban azért jött a palotába, mert egy barátnője rábeszélte, hogy ő is jelentkezzen.

Layla nem viselt drága ékszereket vagy fényűző ruhákat. Egyszerű, jól szabott bordó ruhát viselt, haját pedig visszafogottan fogta össze. Alakja teltebb volt, és határozottan nőies – ez a részlet azonnal szemet szúrt a többi résztvevőnek. Az egyikük a barátnője felé hajolt, és odasúgta:

– Vajon elég hosszú lesz-e egyáltalán az a mérőszalag hozzá? – Mindketten felnevettek.

Layla meghallotta a megjegyzést. A szája egy pillanatra megfeszült, de nem szólt semmit. Nem volt szokása vitába szállni olyanokkal, akik szerint egy ember értéke a külsejétől függ.

Omar felé lépett.

– Hogy hívnak? – kérdezte a férfi.

– Layla, uram.

– Gyere közelebb! Vegyük le a méreteidet.

Omar kézbe vett egy mérőszalagot, és a lány dereka felé nyúlt. Segédje előkészített egy tollat, és iratok fölé hajolt.

Ahogy a sejk mérni kezdett, néhány nő újra elmosolyodott. Layla azonban nyugodt maradt, és egyenesen előre nézett.

Omar a mérőszalagra pillantott.

Aztán Laylára ​​nézett.

Majd vissza a mérőszalagra.

Arckifejezése hirtelen megváltozott.

– Megismételnéd azt a számot? – kérdezte a segédjétől.

A fiatalember ellenőrizte a mért adatot.

– Igen, uram. Pontosan…

Omar egy kézmozdulattal félbeszakította.

– Ne írd le!

Csend telepedett a szobára.

Layla nyugtalanná vált.

– Rosszul csináltam valamit? – kérdezte.

A sejk nem válaszolt. Ehelyett megkérte segédjét, hogy hozzon elő egy mappát, amelyet az íróasztal fiókjában készített elő. Kinyitotta, és összehasonlítani kezdett néhány régebbi iratot.

Az egyik résztvevő nem tudta türtőztetni magát.

– Felség! Ha a méretei nem felelnek meg az elvárásainak, felesleges tovább várakoztatnia minket.

Omar felnézett. – Senki sem kérte, hogy ítélkezz más nők felett.

A Szem Nője

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *