Átlagos szombat reggel volt. Nyolc óra körül keltem fel, főztem egy kávét, és úgy döntöttem, készítek egy egyszerű reggelit. Előző nap bevásároltam a szupermarketben – vettem többek között egy egész szalámit is, ami teljesen normálisnak tűnt.

Minden rendben lévőnek látszott. A csomagolás sértetlen volt, a szavatossági idő még érvényes, és első ránézésre semmi jel nem utalt arra, hogy bármi baj lenne vele.

Levágtam néhány szeletet, tányérra tettem őket, és egyenként elfogyasztottam. Aztán úgy döntöttem, szeletelek még – ezúttal kicsit vastagabb darabokat.

Ekkor történt valami furcsa.

Hirtelen a késem valami kemény tárgyba ütközött. Először azt hittem, csak egy porcdarabot vagy egy nagyobb fűszerdarabot találtam el. De amikor újra vágtam, egészen másfajta hang hallatszott.

Megpróbáltam megfordítani a szalámit, és óvatosan folytattam a szeletelést.

Egyszer csak megpillantottam egy kis fekete valamit, ami határozottan nem tűnt élelmiszernek.

Abbahagytam a szeletelést, és lassan elkezdtem szétszedni a szalámit. Amikor kihúztam belőle a tárgyat, percekig csak álltam ott, teljesen szótlanul.

Egy pendrive volt. Egy kis fekete adattároló, amely szinte teljesen elrejtőzve lapult a szalámiban.

Felfogni sem tudtam, hogyan kerülhetett oda. Néhány perccel korábban még éppen abból a részből ettem! A gondolat, hogy mi minden kerülhetett még az ételbe, valósággal émelygést váltott ki belőlem.

Azonnal odahívtam a feleségemet.

– Gyere, nézd csak! Ezt látnod kell!

Amikor belépett a konyhába, és megpillantotta a tárgyat a vágódeszkán, először elnevette magát; azt hitte, csak valami tréfa az egész.

Ám aztán észrevette, hogy teljesen komolyan beszélek.

– Ez tényleg egy pendrive?

Bólintottam.

Az első gondolatom az volt, hogy valaki hibázhatott a gyártás során. Ám minél tovább vizsgáltam az eszközt, annál kevésbé tűnt logikusnak az egész helyzet.

A pendrive nem úgy nézett ki, mint ami véletlenül került bele a termékbe. Ép volt, nem látszott rajta semmilyen sérülés, és úgy tűnt, már a csomagoláskor is benne volt a termékben.

Lefényképeztem a szalámit, a csomagolást és a talált tárgyat. Úgy döntöttem, hogy a termék többi részét megtartom, és nem eszem belőle többet.

Ekkor valami más furcsaságra is felfigyeltem.

A pendrive fém részébe apró betűkkel karakterek voltak vésve. Egyfajta rövid kódnak – talán sorozatszámnak – tűntek, de nem voltam benne biztos.

A feleségem unszolt, hogy dugjam be a számítógépbe az eszközt, és nézzem meg, mi van rajta. Én azonban nem akartam kockáztatni egy ismeretlen USB-eszköz csatlakoztatásával. Nem tudtam, biztonságos-e, és azt sem, hogy korábban ki foghatta a kezében.

Úgy döntöttem, először felveszem a kapcsolatot az üzlettel, ahol a szalámit vásároltam.

Az ügyfélszolgálatos munkatárs eleinte azt hitte, csak ugratom. Ám miután elküldtem neki a fényképeket, megkért, hogy őrizzem meg a terméket és a pendrive-ot is, és várjam meg a további utasításokat.

Még aznap később jelentkezett nálam az üzletvezető.

„Még sosem találkoztunk ilyen jellegű panasszal” – mondta. – „Be kell azonosítanunk a gyártási tételszámot, és továbbítanunk kell az információt a beszállítónak.”

Megadtam neki minden szükséges adatot.

Másnap újra felhívtak. Arra voltak kíváncsiak, észleltem-e bármilyen sérülést a csomagoláson, vagy éreztem-e szokatlan szagot. Azt is kérték, hogy előzetes egyeztetés nélkül senkinek ne adjam át a terméket.

Ekkor döbbentem rá, hogy ez nem csupán egy bizarr eset, amit az ember megoszt a barátaival egy kávé mellett.

Egy oda nem illő elektronikai eszköz került a szalámiba. És ha ez a gyártás vagy a csomagolás során történt, akkor előfordulhat, hogy más termékek is érintettek.

Természetesen a szalámi maradékát nem ettem meg. A pendrive-ot biztonságos helyre tettem, és vártam a további tájékoztatást a kereskedőtől.

A mai napig nem tudom, kié volt, vagy hogyan került oda. Talán egy szerencsétlen gyártási hiba történt – vagy valami sokkal szokatlanabb dolog. Egy dolgot azonban biztosan tudok: azóta a reggeli óta minden élelmiszert sokkal alaposabban megvizsgálok.

Ha pedig veled is történne hasonló, semmiképpen se próbálj meg ismeretlen USB-eszközt csatlakoztatni a saját számítógépedhez! Előbb dokumentáld a felfedezést, őrizd meg a csomagolást és a terméket is, majd vedd fel a kapcsolatot a kereskedővel vagy az illetékes hatósággal.

Mert néha még egy hétköznapi reggeli is olyan kérdéseket vethet fel, amelyekre az ember teljesen felkészületlen.