Az elmúlt nyolc hónapban meg volt győződve arról, hogy hamarosan megváltozik az élete.

Attól a pillanattól kezdve, hogy elvégezte az első terhességi tesztet, és meglátta a két csíkot, szinte semmi kétsége nem volt. Boldog volt, sírt, és azonnal elképzelte, ahogy a karjában tartja a babáját.

Az eredmény megerősítésére néhány nappal később vett egy újabb tesztet.

Ismét pozitív lett.

Aztán más tünetek is jelentkeztek. Fáradt volt, reggelente hányingere volt, gyakran ingadozott a hangulata, és hirtelen nem bírta elviselni bizonyos ételek szagát, amelyeket korábban imádott. Ezzel szemben furcsa ételek után kezdett vágyakozni, és éjszakánként többször is arra ébredt, hogy farkaséhes.

A legjelentősebb változás azonban fokozatosan következett be.

Nőni kezdett a hasa.

Eleinte alig vette észre. Aztán ki kellett engednie a nadrágját. Néhány héttel később már nem fért bele a szokásos ruháiba.

A környezete is észrevette a terhességét.

– Tudod már, mikorra várható a baba? – kérdezgették.

– A számítások szerint néhány hónap múlva – válaszolta mosolyogva.

Meg volt győződve arról, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik.

Mégis volt egy dolog, ami időnként aggasztotta.

A hasában érzett mozgások. Néhány estén határozott rúgást érzett belülről. Máskor lassú, hullámzó mozgást tapasztalt, mintha a baba megfordulna. Néha a tenyerét is a hasára tette, és várt néhány percet, hátha újra érzi a mozgást.

Azokban a pillanatokban boldog volt.

Fogalma sem volt róla, hogy éppen ezek az érzetek válnak majd később az egész eset egyik legnagyobb rejtélyévé.

Mégis halogatta a rendszeres orvosi vizsgálatot.

Először a munka miatt. Aztán a családi kötelezettségek miatt. Amikor pedig végre lett néhány szabad napja, azt mondta magának, hogy majd később kér időpontot.

De az idő gyorsan telt. Aztán egy reggel rájött, hogy a számításai szerint már a nyolcadik hónapban jár.

Ezúttal nem akarta tovább halogatni az orvosi vizsgálatot.

Időpontot kért ultrahangvizsgálatra.

Nyugodtan érkezett a rendelőbe. Még mosolygott is.

– Szóval a nyolcadik hónap? – kérdezte az orvos, miután átfutotta a kartonon szereplő adatokat.

– Igen – felelte. – Azt hiszem, már majdnem a végén járunk.

Az orvos bólintott.

– Rendben. Nézzük meg, hogy van a baba.

Az asszony felfeküdt a vizsgálóágyra. Az orvos gélt vitt fel a hasára, és ráhelyezte az ultrahangfejet.

Kép jelent meg a monitoron.

Az első néhány másodpercben nem történt semmi szokatlan.

Az orvos a képernyőre összpontosított, és időnként feljegyzést készített a kartonon.

Aztán megállt egy pillanatra.

A keze mozdulatlanul maradt a páciens hasán.

Az asszony észrevette, hogy megváltozik az arckifejezése.

– Baj van? – kérdezte. Az orvos nem válaszolt.

Lassan áthelyezte a vizsgálófejet egy másik pontra, és újra a monitorra nézett.

Aztán módosított a készülék beállításain.

Ráközelített a képre.

Még egyszer végighordozta a vizsgálófejet a hasán.

Ezúttal teljesen megváltozott az arckifejezése.

Eltűnt arcáról a nyugodt kifejezés.

– Doktor úr? – kérdezte idegesen az asszony.

Az orvos vett egy mély levegőt.

– Azt mondja, körülbelül nyolcadik hónapos terhes?

– Igen.

– És minden terhességi teszt pozitív volt?

– Igen. Miért kérdezi?

Az orvos néhány másodpercig hallgatott.

Aztán egyenesen a szemébe nézett.

– Fel kell tennem néhány kérdést. És azt szeretném, ha nagyon pontosan válaszolna.

Az asszony kezdett ideges lenni.

– Rendben.

– Mikor volt utoljára normális menstruációja?

Megadta a dátumot.

Az orvos a monitorra nézett.

– És volt valamilyen vizsgálaton azóta?

– Nem. Nem tartottam szükségesnek. Éreztem, hogy terhes vagyok.

Az orvos újra a képernyőre pillantott. – De ez nem a tipikus képe egy nyolchónapos terhességnek.

A nő gyomra összeszorult.

– Mire gondol?

Az orvos egy pillanatig kereste a megfelelő szavakat.

– Arra gondolok, hogy az ultrahangfelvétel alapján nem azt látom, amit ebben a szakaszban várnék.

– Nem látja a babát?

Ezúttal az orvos hosszabb ideig hallgatott.

Aztán megváltoztatta a vizsgálófej szögét.

És ekkor észrevett valamit, ami azonnal megmagyarázta, miért is tűnt olyan furcsának a kép.

– Várjon csak – mondta halkan. Ráközelített a kép egyik részletére.

Egy szabálytalan szerkezet jelent meg a monitoron, mélyen a hasüregben.

Az orvos további vizsgálatokat rendelt el.

A nő már sírva fakadt.

– Meghalt a babám?

– Ezt még nem tudom – válaszolta.

– Akkor mi történik?

Az orvos átnézte az eredményeket, majd visszanézett az ultrahangfelvételre.

– Ki kell derítenünk, miért mutatja a szervezete a terhesség minden jelét.

A nő zavartan meredt rá.

– De pozitív lett a tesztem. Nőtt a hasam. Éreztem a mozgást.

– Hiszek önnek – mondta az orvos. – Éppen ezért kell ezt nagyon alaposan kivizsgálnunk.

További vizsgálatok következtek.

Az eredmények még nagyobb zavart okoztak.

A hormonszintek valóban terhességre utaltak. A nő szervezete úgy viselkedett, mintha tényleg gyermeket várna.

Az ultrahang mégis mást mutatott.

Az orvosok fontolóra vettek egy ritka állapotot, amelynél a terhességi hormonok szintje jelentősen megemelkedhet, és bizonyos tünetek valódi terhességet utánoznak.

Ám volt még egy dolog, ami nem állt össze a számukra.

A mozgás.

A nő váltig állította, hogy minden este érzi.