Nyolc év telt el azóta, hogy az emlékek elcsendesedtek. Ő azt hitte, mindent elfelejtett: a nevetéseket, a könnyeket, az ígéreteket, amik a nyári széllel tűntek el. Egy távoli nyár, amely egyszerre volt mindennapi és különleges, most már csak halvány árnyékként élt benne. Minden napja egy rutin volt: reggel munkába, délután vissza a lakásba, az esték monoton csendjében pedig csak a saját gondolataival találkozott. A múlt súlya nem nyomta többé; legalábbis azt hitte.
De az életnek van egy különös módja arra, hogy felrázza a legmélyebb, eltemetett emlékeket. Egy hétköznapi délután, amikor a szél a város utcáin
[...]








