Az ügynök elment, és a terem feszült csendbe burkolózott. A nő keresztbe fonta a karját a mellkasa előtt, és diadalmasan hátradőlt a székében, mintha már megszületett volna a döntés a javára. Hallottam, hogy valaki halkan felsóhajt mögöttem. Egy másik utas megköszörülte a torkát. De senki sem szólt semmit.
Én igen. Nem hangosan. Csak belül. Egy mondatot ismételgettem magamban újra és újra: Ne magyarázkodjon. Ne kérjen bocsánatot. Lélegezz. Max nyugodt maradt. Egyenesen
[...]







