A temetés napja csendes volt, de a levegőben vibrált a feszültség, amit senki sem tudott megmagyarázni. A fekete ruhás gyászolók sorban érkeztek a kisvárosi templomhoz, hogy végső búcsút vegyenek a harminchét éves Karel Nováktól, aki váratlanul hunyt el egy tragikus autóbalesetben. A ravatalnál mécsesek égtek, a koporsót fehér rózsák borították, a családtagok arca kifejezéstelen volt a fájdalomtól. Ám senki sem sejtette, hogy a gyászoló tömeg tanúja lesz egy jelenetnek, amely örökre beleég az emlékezetükbe.

A gyász csendjét megtörő szavak
A templomban síri csend uralkodott, amikor Karel felesége, Anna, karjában kétéves kislányukkal, Eliškával odalépett a koporsóhoz. A gyermek ártatlan tekintete rátapadt a mozdulatlan férfira. Eliška lassan kinyújtotta kis kezét, mintha meg akarná érinteni apját, majd szelíd, de határozott hangon megszólalt:

„Tatínek jenom spí.”

A kislány szavai először mosolyt csaltak néhány arcra. A legtöbben azt hitték, ez csak egy gyermek ártatlan reakciója a felfoghatatlanra. De a következő mondat, amely a pici ajkakat elhagyta, mindenkit megrémített:

„Říkal mi, že mě zítra vezme do parku.”

Az emberek megdermedtek. Hogyan mondhat ilyet a kislány? Az apja már három napja halott volt – legalábbis mindenki ezt hitte. Anna remegő hangon próbálta elterelni Eliška figyelmét, de a gyermek makacsul ismételte: „Tatínek není mrtvý. Dýchá!”

A sokkoló felismerés
A templomban pánikszerű suttogás támadt. Egy idős rokon előrelépett, és közelebb hajolt a koporsóhoz. A baleset során Karel állítólag olyan súlyos fejsérülést szenvedett, hogy az orvosok a helyszínen halottnak nyilvánították. A holttestet azonban a család kérésére nem boncolták fel – mindenki el akarta kerülni a további fájdalmat.

A rokon gyanakvása hamar tettekre sarkallta a jelenlévőket. Egy fiatal férfi a családból azonnal hívta a helyi orvost, aki a közeli háziorvosi rendelőből néhány perc alatt a helyszínre ért. Miután a koporsót óvatosan kinyitották, az orvos meglepő dolgot észlelt.

Karel testén gyenge, de egyértelmű életjeleket tapasztalt: alig észrevehető légzés, rendkívül lassú pulzus. Azonnal mentőt hívtak, és a férfit kórházba szállították. Később az orvosok megállapították, hogy Karel ritka állapotba került, amit tévesen halálnak hittek: katalepszia, amely a test teljes mozdulatlanságát és élettelennek tűnő állapotát idézi elő.

A titok, amely napvilágra került
A családot és a várost sokkolta az eset. De amikor Karel felébredt a kórházban, egy még dermesztőbb titokra derült fény. A férfi elmondta, hogy a „baleset” valójában nem volt véletlen. Útközben hirtelen elvesztette az uralmát az autó felett, miután a kormány hirtelen blokkolt. Az ügyben megindult a rendőrségi vizsgálat, és hamarosan kiderült, hogy valaki szabotálta a járművet.

A gyanú egy közeli családtagra terelődött, aki jelentős anyagi hasznot húzott volna Karel halálából.

A kislány, aki megmentette az apját
Eliška története futótűzként terjedt a médiában. Sokan „csodának” nevezték a kislány intuícióját, mások szerint egyszerű gyermeki érzékenységről volt szó. De egy dolog biztos: ha Eliška nem ragaszkodik ahhoz, hogy „apa csak alszik”, Karel ma már nem élne.

A család azóta elhagyta a kisvárost, hogy új életet kezdjen. Az ügyet a rendőrség továbbra is vizsgálja, de Karel és Anna számára a legfontosabb tanulság az, hogy a kislányuk szavai szó szerint életet mentettek.