Biztos volt hatalmában, befolyásában és abban a tényben, hogy pénzzel szinte bármit meg lehet venni. Nem is sejtette, hogy ez az ajánlat egy olyan eseménysorozatot indít el, amely örökre megváltoztatja az életét, és felfed egy igazságot, amire nem volt felkészülve.

A ház csendes és tökéletesen rendezett volt. Minden tárgynak megvolt a maga helye, minden felület tisztaságtól ragyogott. A szobalány, Anna, egy nyugodt tekintetű és óvatos mozdulatú fiatal nő, éppen az utolsó feladatait fejezte be. Nem egy olyan munka volt, ami beteljesítette, de méltósággal végezte. Úgy hitte, hogy a házban uralkodó rend a fejében uralkodó rend tükre, és ezt védte a legjobban.

Amikor az ajtó kinyílt, és a milliárdos belépett, Anna kissé meghajolt, ahogy hozzászokott. A férfi levette a kabátját, körülnézett, és egy pillanatra megállt. A ház ugyanúgy nézett ki, mint mindig, de valami más volt. Talán a csend volt az, ami szinte idegennek tűnt. Vagy az az érzés, hogy valaki másnak nagyobb hatalma van a terében, mint amennyivel ő jól érezte magát.

Anna szó nélkül bement a konyhába. Megterítette az asztalt a vacsorával, amit a férfi visszatérése előtt készített. Az étel egyszerű volt, de tökéletesen kiegyensúlyozott. A milliárdos csendben evett. Minden falatot élvezett, de a gondolatai máshol jártak. Figyelte a lányt. A mozdulatait, a koncentrációját, a nyugalmát. Nem volt tolakodó, nem volt engedelmes, ahogy hozzászokott. És ez volt az, ami furcsán nyugtalanította.

Amikor befejezte az evést, felállt az asztaltól, és közvetlenül elé állt. A szoba elcsendesedett.

„Anna” – mondta –, „maradj ma este a házban. Felajánlok neked egy éjszakát nálam. Többet fizetek, mint amennyit el tudsz képzelni.”

A szavak érzelemmentesen jöttek, mint egy üzleti ajánlat. Meg volt győződve arról, hogy Anna már tudja a választ. Látott már embereket megváltozni, amikor meghallották, mennyit fognak mondani.

De Anna nem nézett el. Nem pirult el, nem kért bocsánatot, nem mutatott félelmet. Csak lassan vett egy mély lélegzetet.

– Köszönöm – mondta nyugodtan –, de kénytelen vagyok visszautasítani.

A férfi elmosolyodott, ezúttal egy csipetnyi szórakozással. – Talán félreértettél. Nem egy rendes jutalomról beszélek.

Anna bólintott. – Nagyon jól megértettem.

A mosolya lehervadt. Régóta először hallott egy szót, amelyet szinte soha nem használtak az ő világában.

– Miért? – kérdezte.

Anna egy pillanatra elhallgatott. Aztán letette az asztalterítőt, és kiegyenesedett. – Mert nem azért jöttem ide, hogy eladjam magam. Azért jöttem ide, hogy dolgozzak. És mert tudom, hogy a pénz, amit adnál, többe kerülne, mint amennyit valaha is megkereshetnék.

A milliárdos érzett valamit, amit nem tudott. Nem haragot. Még több zavarodottságot.

– Azt hiszed, jobb vagy a többieknél? – kérdezte élesen.

– Nem – válaszolta a nő. – Csak azt tudom, hogy ki vagyok.

A szobában megsűrűsödött a csend. A férfi hirtelen hátradőlt a székében. Hosszan bámulta, mintha megpróbálna megérteni valamit, ami egész életében elkerülte a figyelmét.

– Tudod egyáltalán, hány ember életét változtattam meg pénzzel? – kérdezte egy pillanat múlva.

– Igen – bólintott Anna. – És hányat tettél tönkre te is.

A mondat jobban megütötte, mint a sértés. Érezte, hogy összeszorul a torka. Ki akarta dobni, elküldeni, megmutatni neki, hogy még mindig van hatalma. Ehelyett megkérdezte:

– Hogy érted ezt?

Anna úgy döntött, megszólal. Mesélt neki azokról az emberekről, akik áthaladtak ezen a házon. Az előző alkalmazottakról, akik megtörten távoztak. A nőkről, akik elfogadtak hasonló ajánlatokat, majd nyomtalanul eltűntek egy olyan világból, ahol azt hitték, a pénz mindent megold. Arról, hogy a határtalan gazdagság hogyan tompítja a lelkiismeretet.

A milliárdos hallgatott. Minden szó kellemetlen igazsággal visszhangzott benne.

– Kirúghatsz – fejezte be Anna. – De ma este nem maradok itt.

Megfordult és bement a szobájába. A férfi egyedül maradt az ebédlőben. A ház, ami egykor hatalmi erődítménynek tűnt, hirtelen üres dobozzá változott.

Azon az éjszakán nem aludt. Most először vallotta be magának, hogy mindene megvan, kivéve azoknak a tiszteletét, akik pénz nélkül is ismerték.

Reggel nem rúgta ki Annát. Épp ellenkezőleg. Néhány héttel később megváltoztatta a házvezetését és az üzleteit. Nem azért, mert hirtelen jó ember lett, hanem azért, mert egy átlagos szobalány megmutatta neki, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet megvenni.

És ez olyan sokk volt, amire semmilyen gazdagság nem készíthette volna fel.