Elsőre úgy tűnt, békés és meghitt nap lesz. Anna és Klára, két testvér, elhatározták, hogy meglátogatják elhunyt édesapjuk sírját, és megmutatják neki az új ruháikat, amelyeket egy családi bálra vásároltak. Apjuk mindig is szerette az ilyen összejöveteleket, számára ezek a pillanatok a család összetartozásának szimbólumai voltak. A lányok egy gesztussal akarták kifejezni, hogy nem felejtették el, és így is szeretnék büszkévé tenni őt.

Ahogy a temetőbe értek, a levegő különösen nyomasztó volt. A szürke felhők alacsonyan lógtak, és a szél száraz leveleket kavart a sírok között. Letették a friss virágokat a sírra, és csendesen beszélgettek apjukról. Minden nyugodtnak tűnt, egészen addig, amíg Klára remegő hangon meg nem szólalt: „Látod azt ott?” Anna odakapta a fejét, és ami a szemük elé tárult, az mindkettőjüket sokkolta.

A közeli sírokat valaki megrongálta. Több helyről hiányzott a sírkő, a föld fel volt túrva, és némelyikből a régi koporsó darabjai meredeztek ki. A lányok szíve hevesen vert. A legrosszabb az volt, hogy a nyomok egyenesen az apjuk sírja felé vezettek.

Amikor visszarohantak a sírhoz, a legnagyobb félelmük valósággá vált. Valaki megpróbálta felnyitni a sírt. A vaskereszt kifordítva hevert, a kőlap megrepedt, és a földön friss ásás nyomai látszottak. Anna és Klára döbbenten álltak, egyikük sem tudott megszólalni.

A csendet egy reccsenő ág hangja törte meg. Felkapták a fejüket, és a temető távolabbi részén egy sötét kabátos alakot láttak elsietni. Klára ösztönösen utána akart rohanni, de Anna visszarántotta. „Ne… nem tudjuk, ki az. Inkább hívjuk a rendőrséget” – suttogta.

Perceken belül rendőrök érkeztek, és megkezdték a helyszínelést. Kiderült, hogy az utóbbi hetekben több temetőt is vandálok rongáltak meg, de ez az eset más volt. A temetkezési vállalat munkatársai szerint itt nem egyszerű rongálásról volt szó, hanem szervezett sírrablásról. A rendőrség minden lehetőséget vizsgált – az okkult rituáléktól kezdve a tiltott emberi maradvány-kereskedelemig.

A lányok sokkos állapotban voltak. A fájdalmukat azonban haraggá formálták. Médiafigyelmet generáltak az üggyel, és országos vitát indítottak a temetők biztonságáról. Történetük pillanatok alatt elterjedt a közösségi médiában, és óriási együttérzést váltott ki.

Országszerte emberek kezdtek virágokat vinni a megrongált sírokhoz, önkéntesek szerveződtek őrjáratokra, és segítettek a helyreállításban. Anna és Klára a kampány arcai lettek, amely a temetők méltóságának védelmét tűzte zászlajára. Bár a seb sosem gyógyul be teljesen, édesapjuk emléke erőt adott nekik, hogy valami jót hozzanak ki a tragédiából.