Egy átlagos nyári napon egy tizenkét éves fiú, Ádám, a város egyik elhagyatott, szemétteleppel körülvett részén játszott. A legtöbb ember inkább elkerüli ezt a helyet, ám Ádám kíváncsi természetű volt, és szívesebben kalandozott a romok és hulladék között, mint otthon ülve videojátékozott volna. Aznap azonban olyan dologra bukkant, ami teljesen megváltoztatta az életét, és egyben megmozgatta a környék lakóit is.

Miközben átmászott egy nagy, szétrohadt bútorhalmon, halk neszt hallott. Először azt hitte, egy patkány vagy egy macska mozog a közelben, de aztán finom, gyengéd hangot hallott: egy kislány halkan segítséget kért. Ádám megdermedt, és a zaj irányába fordult. Egy rozoga, törött szekrény mögött nagy, ijedt szemeket pillantott meg. A lány piszkos és kimerült volt, de mégis egyértelműen rá nézett.

Azonnal hazaszaladt, és anyjától segítséget kért, aki nem habozott, és azonnal kihívta a rendőrséget és a mentőket. A hatóságok a helyszínre érkezve kimentették a kislányt, aki alultáplált és kisebb sérülésekkel érkezett, de nem sírt, csak folyton azt ismételgette, hogy „Lili”.

Eleinte mindenki úgy gondolta, hogy egy elhagyott, utcán élő gyerekkel van dolguk. Azonban a nyomozók és orvosok úgy érezték, valami nem stimmel. Lilinek a nyakában egy különleges medál volt: egy arany szív, rajta a „Örökre az enyém” felirattal. Az ujjlenyomatait azonnal összevetették a nemzeti adatbázissal, és a válasz szinte sokkoló volt: Lili megfelelt egy két évvel ezelőtt eltűnt, gazdag negyedben élő kislánynak, Lili Veselának.

A történet akkor bejárta a médiát, de idővel a nyomozás akadozni kezdett, és a lány eltűnése rejtély maradt. Most viszont újra felbukkant egy szeméttelepen, egyedül, sebesülten, és senki nem tudta, hogy hol volt az eltelt idő alatt.

Azonnal kérdések százai merültek fel. Ki tartotta fogva? Mi történt vele? És miért pont itt, ebben a kopár, elhagyatott helyen?

Lili képtelen volt pontosan elmondani, mi történt vele. Annyit tudott, hogy „egy házban volt egy hölggyel”, ahol „nem voltak ablakok”, és hogy „fehér levest kapott minden nap”. Ezek a szavak komoly aggodalmat keltettek a nyomozókban. Nem egyszerű emberrablásról volt szó, hanem módszeres fogvatartásról.

A hatóságok később biztonsági kamerák felvételeit is megszerezték a szeméttelep környékéről. Egyiken egy hosszú kabátos nő látható, amint kézen fogva vezeti a kislányt. Egy rövid időre megállnak, a nő átöleli a gyereket, majd eltűnnek a sötétben. Néhány perccel később Lilit megtalálják.

Több kérdés maradt válasz nélkül:

Ki volt a nő, aki Lilit a szeméttelepre hozta?

Miért hagyta ott?

Hová tűnt azóta?

Lilit végül visszavitték a szüleihez, de a pszichológusok szerint a gyógyulás hosszú és nehéz lesz. Lili traumákkal küzd, fél a sötéttől, egyedül nem tud maradni, és egyes hangokra pánikrohamai vannak.

Ám egy dolog biztos: egy tizenkét éves fiú, aki egyszerűen csak játszani ment a szeméttelepre, megtalálta azt, akit egész szakemberek hada kerestek. Talán éppen a kíváncsisága és bátorsága tette lehetővé, hogy Lili története végül ne tragédiával, hanem reménnyel érjen véget.

Azon a helyen, ahol a lány feküdt, a romok, az üveg és a szemét között valami borzalmas történt. Bár Lilit megtalálták, az, ami odavezetett, még mindig ott kószál valahol.