Egy napsütéses nyári délután a kisvárosi parkban mindenki a hétvégi nyugalmat élvezte. Családok piknikeztek, gyerekek szaladgáltak a játszótéren, és a fiatalok a szökőkút körül üldögélve beszélgettek. Semmi nem utalt arra, hogy a következő percekben az egész város egyetlen témáról fog beszélni – egy titokzatos és megmagyarázhatatlan eseményről, amelynek szemtanúi azóta is hitetlenkedve mesélik, amit láttak.

A történet főszereplője egy huszonéves fiú, akit barátai csak úgy hívtak: Máté, a „kísérletező”. Mindig is az a típus volt, aki szeretett feszegetni a határokat, kipróbálni az extrém dolgokat – legyen szó magas helyekről való ugrásról, furcsa trükkökről vagy épp spontán ötletekről, amelyekkel ámulatba ejtette vagy épp halálra rémítette a körülötte állókat.

Aznap is egy kisebb közönség gyűlt köré a parkban. Máté a szökőkút szélére állt, majd egy apró tárgyat – egy különös fémes fényű gömböt – emelt fel a kezében, amelyet állítólag egy régiségvásáron talált. „Figyeljétek!” – kiáltotta, és elmosolyodott. „Ez klassz…” – tette hozzá, miközben felnézett az égre, mintha egy láthatatlan jelre várna.

Abban a pillanatban, ahogy lendületet vett, hogy felugorjon a szökőkút közepére, valami egészen szürreális történt. A levegő hirtelen elnehezült, mintha láthatatlan hullámok söpörtek volna végig a parkon. A madarak ijedten rebbentek fel, a fák levelei furcsa, fémes hangot hallattak, és egy pillanatra minden csendbe burkolózott – mintha valaki elnémította volna a világot.

Máté teste a levegőben megállt. Nem úgy, mint amikor valaki elér egy ugrás csúcspontját – hanem úgy, mintha egyszerűen megfagyott volna az időben. Szemtanúk beszámolói szerint a fiú arca továbbra is mosolygott, de a szemei furcsa, fehér fényben izzottak. A kezében tartott gömb halkan zümmögni kezdett, majd egyre erősebben vibrált, amíg hirtelen vakító fényvillanás tört elő belőle.

Amikor a fény elhalványult, Máté már nem volt ott. A szökőkút vizének tükre nyugodtan fodrozódott, mintha semmi sem történt volna. A barátai és az összegyűlt emberek döbbenten álltak, némelyek sírni kezdtek, mások telefonjukért kapkodtak, hogy hívják a rendőrséget. Az egész jelenet olyan gyorsan játszódott le, hogy senki sem volt képes felfogni: Máté szó szerint eltűnt a szemük elől.

A következő órákban a parkot lezárták, a helyszínen rendőrök, tűzoltók és tudósok vizsgálódtak, de semmilyen nyomot nem találtak. A különös fényű gömbnek is nyoma veszett, mintha soha nem is létezett volna.

Az esetet vizsgáló hatóságok később azt közölték, hogy „nincs bizonyíték bűncselekményre”, de a környék lakói azóta is pletykálnak mindenféle teóriáról: egyesek szerint Máté egy másik dimenzióba került, mások idegenek elrablásáról beszélnek, és akadnak olyanok is, akik szerint az egész csak egy furcsa illúzió vagy kísérlet volt.

Máté eltűnése után hetekkel valaki állítólag rejtélyes üzenetet kapott tőle egy közösségi oldalon: csak ennyi állt benne – „Ez tényleg klassz… látjuk még egymást.” A rendőrség azonban az üzenet hitelességét sosem erősítette meg.

Azóta a parkban sokan elkerülik a szökőkút környékét, míg mások épp ellenkezőleg: turisták és kíváncsiak özönlenek oda, hátha maguk is szemtanúi lehetnek valami rendkívülinek. Máté neve pedig egybeforrt a modern rejtélyek világával – egy fiatal, aki elmosolyodott, és egyetlen pillanat alatt eltűnt a világból.