Hideg, szürke délután volt. Az iskola után a hétéves kislány lassan ballagott hazafelé. Hátán a táskából félig kikandikáltak a füzetei, sálja folyton lecsúszott a válláról. Az utca szokatlanul néma volt. Nem hallatszott gyerekzsivaj, autók sem jártak. A ház bejárata előtt azonban valaki állt.

Magas férfi volt, hosszú fekete kabátban. A nyaka köré tekert sál, a felhajtott gallér szinte teljesen eltakarta az arcát, mégis elég volt ahhoz, hogy ijesztően nézzen ki. Úgy tűnt, mintha valakire várna. Néha idegesen körülnézett, aztán újra a házra szegezte a tekintetét.

A kislány megérezte, hogy valami nincs rendben. Eszébe jutott az apja tanácsa: „Ha valaki gyanúsnak tűnik, soha ne menj egyenesen haza. Ne mutasd meg, hol laksz.”

A férfi észrevette őt. Tekintete nehézzé vált, mozdulatai élesebbek lettek. Elindult felé, először lassan, majd egyre határozottabban. Az utca üres volt. Nem voltak szemtanúk, nem volt kinek szólni. A kislány szíve hevesen dobogott, tenyerét elöntötte a verejték.

Már csak néhány lépés választotta el őket egymástól. A lány ösztönösen a lépcsőház felé nézett – a biztonságos otthon felé. De akkor hirtelen megállt. Nem futott haza.

Helyette éles fordulattal az ellenkező irányba rohant, a legközelebbi lépcsősor felé, amely a házak alagsorába vezetett. A férfi egy pillanatra megtorpant. Nem erre számított. Biztos volt benne, hogy a kislány hazafelé menekül majd. Zavarában mégis követte.

A lány berontott a nyitott pinceajtón, és teli torokból kiáltani kezdett:
– Segítség! Idegen férfi követ! Segítség!

A hangja visszhangzott a falak között, és néhány másodperc múlva kinyíltak a környező lakások ajtói. Egy férfi munkásruhában lépett ki a folyosóra, egy asszony ijedten kukkantott ki a lakásból. Több ember gyűlt össze.

A fekete kabátos férfi megdermedt. Az, amit eltervezett – bármi is volt az –, hirtelen lehetetlenné vált. Tanúk álltak körül, figyelő szemek szegeződtek rá. Egyetlen esélye maradt: gyorsan megfordult, és hangtalanul eltűnt a sarkon túl.

A kislány remegve állt a lépcsőn, de életben volt és sértetlen. Az emberek köré gyűltek, megnyugtatták, értesítették a szüleit és a rendőrséget. Ő pedig részletesen elmesélte, mit látott: a magas alakot, a hosszú fekete kabátot, a sálat az arca előtt. A leírás annyira pontos volt, hogy a rendőrök rögtön keresni kezdték a férfit.

Kiderült, hogy a környéken már napok óta láttak egy gyanús alakot, aki az iskolából hazatérő gyerekeket figyelte. Senki sem tudta, mit akar, de mindenki félt tőle. Most azonban a hétéves lány nemcsak megmenekült, hanem fontos tanúvallomást is adott.

A történet gyorsan elterjedt a környéken, majd az interneten is. Sokan osztották meg tanulságként: néha egy kisgyerek okosabb és bátrabb, mint egy felnőtt. Nem hazafutott, hanem hangosan segítséget kért – és ezzel szétzúzta egy ismeretlen ragadozó tervét.

Az üzenet világos volt: a józan ész és egyetlen bátor döntés életet menthet. És az a férfi a fekete kabátban? A rendőrség azóta is keresi. Egy biztos – soha többé nem lehet biztos benne, hogy a kiszemelt áldozat védtelen.