Minden vasárnap, pontban tíz órakor egy feketébe öltözött idős asszony sétált végig a kavicsos ösvényen a sírok között. Az egyik kezében friss gladioolákból álló csokrot vitt, a másikkal egy régi, kopott sétapálcára támaszkodott. Tekintete mindig ugyanarra a helyre irányult – a férje sírjára.

Férje halála óta majdnem egy év telt el. Hirtelen szívroham vitte el – minden figyelmeztetés, minden búcsú nélkül. Az asszony soha nem heverte ki teljesen. A temető egyszerre vált számára menedékké és gyötrelemmé. Minden látogatás újra feltépte a sebeket, mégis megnyugvást is hozott. Egészen azon a napon történtig.

Az a vasárnap ugyanúgy indult, mint bármelyik másik, ám hamarosan valami egészen más irányt vett.

Ahogy megérkezett a sírhoz, valami azonnal szemet szúrt neki. A múlt héten elhelyezett virágok eltűntek, helyükön szétterített föld hevert. Először vadállatra gyanakodott – rókára, borzra, esetleg egy kóbor kutyára. De ahogy közelebb lépett, a szíve kihagyott egy ütemet.

A sírkő mellett, közvetlenül a földben, egy sötét, mély lyuk tátongott. Nem egy egyszerű gödör volt – inkább egy keskeny alagútra hasonlított, amely a mélybe vezetett. A föld frissen fel volt túrva, a szélek élesek voltak, mintha valaki – vagy valami – nem is olyan rég ásta volna ki.

Az özvegy megdermedt. A virágcsokor kicsúszott a kezéből, és a lyuk mellé hullott. Pár másodpercig mozdulatlanul állt, majd reszkető lábakkal letérdelt a nyílás elé. Mellkasa szaggatottan emelkedett-süllyedt, a levegővétel nehézkessé vált. Lassan előrehajolt, hogy belenézzen.

A sötétségben alig látott valamit. Mégis, valami mozdulatlan és hátborzongató dolog rajzolódott ki a mélyben. Az alagút alján egy kéz formája tűnt fel – vagy legalábbis annak maradványa. Mozgott? Talán csak a fény játéka volt. De az érzés, hogy valami figyeli őt a sötétségből, olyan erősen tört rá, hogy hátrahőkölt.

Véletlen, vandalizmus vagy valami több?

Pár perc elteltével, amelyek örökkévalóságnak tűntek, az asszony értesítette a temető gondnokát. Ő elemlámpával és egy másik dolgozóval érkezett a helyszínre. Kezdetben szkeptikusak voltak – ilyen esetek mögött gyakran állatokat sejtenek vagy a talaj megmozdulását. De amint belenéztek a lyukba, arcuk elsápadt.

A gondnok csak annyit mondott halkan:
„Ilyet még nem láttunk.”

Riasztották a rendőrséget. A területet lezárták, és bár eleinte rutinesetnek tűnt, a helyzet hamar fordulatot vett. A sírt felnyitották, a koporsót kiemelték, és a testet megvizsgálták.

A boncolási jelentés szerint a koporsó belülről volt megsérülve. A fedelén karcolások voltak – alulról. És ami még különösebb: a test pozíciója nem egyezett meg azzal, ahogyan eltemették. A kezek ki voltak tárva, mintha valaki belülről próbálta volna felfeszíteni a koporsót.

De ez még nem minden.

A patológus jelentéséből kiderült, hogy a halál beállta után a test izomzata mozgást mutatott – olyan időpontban, amikor az már biológiailag lehetetlen lett volna. Más szóval: valami történt a testtel a temetés után. Valami, amire nincs racionális magyarázat.

Árnyak és titkok

Az özvegy teljesen összeomlott. A nyomozás ideje alatt visszavonult, senkivel sem beszélt. Csupán egyszer szólalt meg – egy helyi újságnak adott rövid interjúban. Azt mondta, férje halála előtti hetekben furcsán viselkedett. Álmatlanságtól szenvedett, rémálmai voltak, és gyakran ismételgette:

„Ne temessetek el… nem szabad… nem… a föld alá…”

Kezdetben azt hitte, ez csak stressz vagy fáradtság. Ma már nem volt ebben olyan biztos.

A falu lakói azóta is találgatnak. Vannak, akik rituális temetkezést, mások illegális kísérleteket emlegetnek. Egyesek természetfeletti jelenségeket sejtenek a háttérben. De egy biztos: a sír megbomlott, a koporsót belülről valami megmozdította – és úgy tűnik, valaki vagy valami ki akart jönni.

Ami maradt

A falu lakói az eset óta kerülik a temetőt. Az özvegy többé nem jelent meg vasárnap reggelenként. Egyesek szerint elköltözött, mások úgy vélik, elméje megbomlott.

A sírra azóta új, vastag, fémből készült fedőlap került, rajta a felirattal:

„Nyugodj békében – ezúttal örökre.”

Lehet, hogy ez csak egy egyszeri, megmagyarázhatatlan eset volt. Lehet, hogy soha nem tudjuk meg az igazságot. De az biztos: néhány sír több titkot rejt, mint emléket.