Ám azon a napon, amelyre évek óta várt, a saját apja gondoskodott róla, hogy az esemény felejthetetlen maradjon.

És egészen biztosan nem maga az esküvő miatt.

Esthernek és Danielnek nem voltak gazdag szüleik, akik állták volna a költségeket. Mindketten dolgoztak, és hónapokon át gyűjtögették a pénzt. Amikor összesítették a megtakarításaikat, látták, hogy nem sok, de úgy döntöttek: ennyi is elég.

Kisebb helyszínt, egyszerű dekorációt és szerény menüt választottak. Még a tervezett nászútjukról is lemondtak, nehogy az esküvő után teljesen pénz nélkül maradjanak.

– A legfontosabb, hogy együtt leszünk – szokta mondani Esther.

Daniel ilyenkor mindig átölelte.

– És az, hogy ott lesznek azok, akik igazán jót kívánnak nekünk – válaszolta.

Csakhogy éppen ebben rejlett a probléma.

Esther szülei, Maria és Viktor évekkel korábban elváltak. Házasságuk keserű véget ért, és azóta is feszültség uralkodott köztük, ami az egész családra kihatott.

Minden látogatás szemrehányással végződött. Minden családi összejövetelen előkerültek a régi viták. Esther pedig egész életében azon igyekezett, hogy elsimítsa a dolgokat.

Ezúttal azonban csak azt szerette volna, ha az esküvője konfliktusmentes. Az apja szinte semmilyen szerepet nem vállalt az előkészületekben.

Nem járult hozzá egyetlen fillérrel sem. Nem jelent meg az esküvőszervezővel tartott találkozón. Amikor Esther elküldte neki a meghívót, napokig még csak nem is jelentkezett.

Aztán, alig egy héttel az esküvő előtt, felhívta a lányát.

– Természetesen ott leszek – jelentette ki, mintha soha nem is lett volna kétséges a dolog.

Esther boldog volt.

Talán mégis úgy döntött, hogy félreteszi a családi viszályokat.

Ám ekkor hozzátett egy mondatot, amely az egész estéjét tönkretette. – És ki kellene tenned egy dobozt a pénzajándékoknak.

Esther nem értette.

– Egy dobozt?

– A borítékoknak. Végtére is pénzt fognak adni az emberek.

– Apa, aki adni akar valamit, az egyszerűen átadhatja nekünk az ajándékot vagy a pénzt. Nem fogunk mi semmit sem gyűjteni.

Csend támadt a vonal túlsó végén.

– Ne tettesd, hogy nem érted – mondta hidegen Viktor. – Ésszerűen kell hozzáállni az ilyen dolgokhoz.

Esther nem értette.

És mindenekelőtt azt nem értette, miért érdekli hirtelen annyira az apját az esküvőjéből származó pénz.

Úgy döntött, nem foglalkozik vele.

Nem volt kedve vitatkozni alig egy héttel az esküvő előtt.

Azt azonban nem is sejtette, hogy Viktor végig pontosan tudta, mit akar.

---

Az esküvő napja gyönyörűen indult.

Esther egyszerű fehér ruhában sétált végig a templomhajón, miközben igyekezett visszatartani a könnyeit. Daniel az oltárnál állt, és rámosolygott. Néhány órára teljesen megfeledkezett a családi gondokról.

Boldog volt.

A szertartás után a vendégek átvonultak a fogadóterembe. Zene szólt, az emberek poharat emeltek a köszöntőhöz, a fotós pedig sorra készítette a képeket.

Az esküvői borítékok és néhány kisebb ajándék a bejárat közelében lévő asztalon hevertek.

Esther alig fordított rájuk figyelmet.

Meggyőződése volt, hogy neki és Danielnek szánt ajándékokról van szó – olyan dolgokról, amelyeket a vendégek saját elhatározásukból hoztak.

Aztán észrevette az apját.

Viktor az asztal mellett állt.

És épp egy borítékot nyitott ki.

Esther megdermedt.

Lassan odasétált hozzá.

– Apa, mit csinálsz?

Viktor meg sem fordult.

– Megnézem, mi van benne.

– Miért?

Csak ekkor nézett rá.

– Mert beszélnünk kell.

Esther gyomra görcsbe rándult.

– Most?

– Igen. Most.

Viktor letette a borítékot az asztalra. – A felét akarom.

Esther néhány másodpercig hallgatott.

– Melyik felét?

– A pénznek.

– Ezt komolyan mondod?

– Persze.

Viktor a lánya nővére, Bridget felé mutatott.

– A nővérednek szüksége van a pénzre. Add ide a felét, én pedig átadom neki.

Esther hitetlenkedve nézett körbe.

Már többen is figyelték a beszélgetésüket.

– Apa, ezek ajándékok Danielnek és nekem.

– A család fontosabb, mint valami esküvő. – Mi magunk fizettük az esküvőt.

– Na és?

– Évekig spóroltunk rá.

– Akkor többet kellett volna félretennetek.

Esther mély levegőt vett.

– Nem.

Viktor arckifejezése megváltozott.

– Mit mondtál?

– Azt mondtam, nem.

– Esther, ne csinálj jelenetet.

– Nem csinálok jelenetet. Te kéred tőlem a vendégeinktől kapott pénz felét.

Maria, aki a terem túlsó feléből figyelte az eseményeket, azonnal közbeszólt.

– Esther, tényleg akkora probléma segíteni a saját nővéreden?

Esther az anyjára nézett.

– Anya, itt nem Bridgetről van szó. Hanem arról, hogy valaki pénzt akar elvenni a saját esküvőmről.

Bridget végig hallgatott.

Csak mosolygott.

És éppen ez a mosoly nyugtalanította leginkább Esthert.

– Bridget, te tudsz erről? – kérdezte.

A nővére lesütötte a szemét.

Nem válaszolt.

Ez elég is volt.

Esther rájött, hogy ez nem az apja hirtelen ötlete volt.

Nyilvánvalóan mindannyian megegyeztek ebben.

– Apa, nem adom oda neked azt a pénzt.

Viktor egy lépést tett felé.

– Hallgass ide. Én vagyok az apád.

– Én pedig a lányod. Nem a pénztárcád.

Hirtelen teljes csend telepedett a teremre.

Daniel már csak néhány lépésnyire állt tőlük. Viktor azonban dühbe gurult.

– Miután mindent megtettünk érted?

Esther igyekezett nem tudomást venni róla. – Tedd vissza azt a borítékot az asztalra.

– Nekem adod a felét.

– Nem.

– Dehogynem.

– Nem.

És ekkor jött az ütés.

Viktor erősen arcul csapta.

Esther megroggyant.

Sikoly hasított a levegőbe az előszobában.

Daniel azonnal odasietett.