Első pillantásra ez a kép teljesen hétköznapinak tűnik. Egy utca részlete, elfeledett városrész, magányos pad, és egy halványan pislákoló utcai lámpa fénye. Egy olyan jelenet, amely mellett nap mint nap elmegyünk anélkül, hogy bármi különöset észrevennénk. A fotó technikailag nem kiemelkedő, nem művészi, semmi feltűnő nincs rajta. Mégis, valami nyugtalanító rejtőzik benne.

A kép villámgyorsan kezdett terjedni az interneten. Cím nélkül, leírás nélkül. Csupán egyetlen figyelmeztető mondattal: „Nézd meg figyelmesen. De vigyázz – ha egyszer meglátod, soha többé nem fogsz tudni nem gondolni rá.” Ezt az üzenetet fűzte a képhez egy ismeretlen felhasználó egy paranormális jelenségekkel foglalkozó fórumon.

Az emberek többsége elsőre nem vesz észre semmit. Egy átlagos utca, kissé sötét talán, kicsit nyomasztó. De aztán eljön az a pillanat. A csendes felismerés, amikor a szem végre kiszúr valamit a háttérben. Egy részletet, amely addig elkerülte a figyelmet. Valamit, ami egyszerűen nem illik oda.

Az egyik kirakat üvegében egy emberi alak tükröződik. Ott áll, mozdulatlanul, enyhén lehajtott fejjel, mintha a fényképezőt nézné. A probléma? Az utcán, a kirakat előtt senki nincs. Nincs semmi, ami ezt az alakot tükrözhetné. Mintha az üveg nem ezt a világot tükrözné vissza, hanem valami mást. Valami… idegenebbet.

A fórum posztja alatt egyre több komment jelent meg. Voltak, akik optikai csalódásról beszéltek. Mások digitális manipulációra gyanakodtak. Ám többen is – egymástól függetlenül, különböző országokból – azt állították, hogy ugyanezt az alakot már ők is látták saját fényképeiken. Mindig tükörben, kirakatban, víztükörben. Mindig olyan helyeken, ahol nem lehetne ott. És ami a legfurcsább – mindig úgy tűnt, hogy az alak őket figyeli.

Egy másik felhasználó egy biztonsági kamera felvételét osztotta meg. A felvételen emberek haladnak el az épület előtt, köztük a felhasználó is, aki lefényképezi a kirakatot. A kamerán egyértelműen látszik: az utcán rajta kívül senki sincs. Azonban a készített fotón az alak ismét ott van. Ugyanabban a pózban. Arccal a fényképezőgép felé fordulva.

Ekkor vált világossá: nem egyetlen képről van szó. Nem véletlen. Ez az alak – vagy entitás – több fotón is megjelent. Különböző embereknél, különböző helyeken. Mégis ugyanúgy nézett ki. Mindig csak tükröződve volt látható. Mintha a saját világában élne, és csak az üvegfelületeken keresztül pillanthatnánk be hozzá. Vagy talán ő figyel minket?

A pszichológusok kollektív szuggesztióról beszélnek. Szerintük az emberi agy, ha elvár valamit, hajlamos a látottakat ennek megfelelően kiegészíteni. De vajon ez megmagyarázza azt is, hogy különböző emberek ugyanazt az alakot, ugyanabban a pózban, teljesen eltérő helyszíneken örökítették meg?

Vannak, akik szerint ez egy lény, amely nem a mi világunkból származik. Nem látható szabad szemmel, csak tükröződéseken keresztül. Talán valaha ember volt, talán egy elveszett lélek, aki két világ között rekedt. Mások még sötétebb elméleteket fogalmaznak meg: szerintük ez egyfajta parazita entitás, amely figyeli az embereket, és amikor valaki tudomást szerez róla, rátapad. A következő kép, amelyen megjelenik – már a tiéd lesz.

Bár az egész történet könnyen tűnhet internetes rémhírnek, azok, akik megtapasztalták ezt a jelenséget, meglepően komolyan beszélnek róla. Nem kérnek figyelmet, nem keresik a hírnevet. Inkább segítséget kérnek, vagy arra kérnek másokat, hogy ne nézzék meg a képet. A történetek folytatódnak, de kevesen mernek végigmenni az úton, amit megnyitnak.

Talán valóban csak véletlen egybeesések. Talán csak a képzelet játéka. Vagy valami sokkal rémisztőbb.

De egy dolog biztos: ha te is úgy döntesz, hogy megnézed ezeket a képeket, és észreveszed az alakot, többé semmi sem lesz ugyanolyan. Vannak dolgok, amiket nem lehet el-nem-látni. És vannak tekintetek, amelyek sokkal tovább követnek, mint hinnéd.