Amikor Martina feleségül ment Péterhez, azt hitte, hogy megtalálta élete szerelmét. Ő volt az, aki mellette állt, miután egy autóbaleset kerekesszékbe kényszerítette. Együtt néztek szembe az előítéletekkel és a bizonytalan jövővel. Sokan példaképként tekintettek rájuk, mint a feltétel nélküli szeretet megtestesítőire. De a házasságuk falai között valami lassan megfagyott.

Martina észrevette az apró jeleket. Péter tekintete, amely egykor tele volt gyengédséggel, most a telefon képernyőjén ragadt. Az állítólagos túlórák egyre hosszabbak lettek, és a közelsége rideggé vált. Egy este Martina megpróbált beszélni vele:
– Péter, mi történik velünk? – kérdezte halkan.
A férfi nem nézett a szemébe, csak ennyit mondott:
– Nem vagy már az a nő, akit elvettem. Nem bírom tovább ezt az életet.

Martina szavai elakadtak. Az évek, melyeket fájdalomban és küzdelemben töltött, hirtelen értelmüket vesztették. De a legnagyobb ütés csak ezután jött. Egy héttel később Péter hazahozott egy nőt – fiatal, magabiztos, és szemmel láthatóan terhes volt.
– Ő itt Éva – mondta Péter. – Gyermeket várunk, és szeretném, ha megismerkednétek.

Martina némán ült. A fejében kavarogtak a gondolatok, de nem talált szavakat. Éva mosolya gúnyosnak tűnt.
– Sajnálom, Martina – mondta álszent hangon –, de Péter engem szeret. Remélem, megérted.

A botrány híre gyorsan terjedt. Sokan sajnálták Martint, mások Pétert hibáztatták. De Martina nem omlott össze. Minden nap azt mondogatta magának, hogy nem maradhat áldozat. Fájdalmak közepette kezdett el tornázni, terapeutához járt, és online támogató közösséget talált.

Egy hónappal később jött az igazi fordulat. Martina az ablakból látta, ahogy Éva az utcán ordít Péterre:
– Nem akarom ezt a gyereket! Nem bírom! Azt mondtad, elhagyod őt, de mindig visszamész hozzá…

Martina rájött, hogy a kapcsolatuk csak illúzió volt. Éva stabilitásra vágyott, Péter pedig izgalmat keresett – egyikük sem volt felkészülve a valóságra.

Ekkor történt a váratlan. Martina felhívást kapott Péter apjától:
– Tudom, mi történt. Szégyellem a fiamat. Szeretnék segíteni neked.
Ő állt mellé a vagyonmegosztási perben, és biztosította, hogy Martinának új életet kezdhessen. A legnagyobb dráma pillanatában nem Péter, és nem is Éva lépett közbe – hanem valaki, akit Martina soha nem várt volna.

Ma Martina új lakásban él, online dolgozik és blogot ír olyan nőknek, akik hasonló helyzetbe kerültek. Péterről csak annyit tud, hogy Évával szakítottak, még a baba születése előtt.
„Ez nem az én háborúm volt” – írta egyik bejegyzésében. – „De megtanultam, hogy még a legnagyobb árulásból is fel lehet állni erősebben.”

Martina történetét felkapta egy helyi újság, és azóta több ezer ember osztotta meg. Sokan bátorságának szimbólumaként tekintenek rá. Amikor megkérdezik tőle, megbocsátott-e már Péternek, csak ennyit felel:
– Megbocsátani? Talán. De elfelejteni? Soha.