Az év végi bál ragyogó, arany és ezüst fényében Peter szorosan fogta Sally kezét, mintha ezzel a mozdulattal képes lenne megállítani az időt. A táncparkett körül szikrázó fények játszottak, a zene lágyan hömpölygött a teremben, és mindenki úgy tűnt, mintha egy varázslatos buborékban élne. Peter érezte, hogy minden pillanat egyedülálló, és tudta, hogy ezek az órák hamar véget érnek. Az életük hamarosan külön utakra sodorja őket, de akkor, abban a varázslatos percben, tett egy ígéretet, amely örökre összeköti őket.
– Tíz év múlva, szenteste, a Times Square-en. Ott leszek – mondta Sally halkan, és Peter a tekintetében ott látta a teljes bizonyosságot.
[...]
