Az én pénzemmel. És az én születésnapomon. Már önmagában ez is elég lenne ahhoz, hogy összetörjön egy embert. De én nem törtem össze. [...]

Semmi különös nem volt, csak a legközelebbi emberek, egy házi készítésű torta, néhány lufi és nevetés, ami betöltötte az egész lakást. Mindig is [...]

Nem véletlen volt, inkább egy tudatalatti impulzus, egy csendes kényszer, ami egész nap kísértett. Valami baj volt. Nem tudtam nevet adni neki, de [...]

Az orvosok számára egy beteg volt a szakadék szélén. A felesége számára csak egy kellemetlen szövődmény. A világ számára egy férfi, aki hamarosan [...]

Belépett azzal a mosollyal, amit gyerekkorom óta ismertem. Kérdezett az egészségemről, a házról, apróságokról, amik érdekesnek tűntek, de most már tudom, hogy csak [...]

A rendőr mozdulatlanul állt, de kérdése élesebben hasított a helyzetbe, mint bármi, ami korábban történt. Kék fények verődtek vissza a ház ablakairól, a [...]

Ki állhatott középen, és kinek kellett a falhoz támaszkodnia. Ki nevethett hangosan, és kinek kellett csendben maradnia. És ki létezett csak azért, hogy [...]

Nem viselt dizájnerruhát, cipőjén az utcán töltött hosszú napok nyomai látszottak, a kezében lévő szaxofon pedig nem egy kirakatból elővett, fényes hangszerre hasonlított, [...]

A basszus hangok még mindig visszhangoztak a falakban, de másodperceken belül minden megváltozott. A nevetés elhalt. A poharak félig felhúzva maradtak. Kint tovább [...]

hogy egy napon lásson engem doktori címmel a pulpituson. Soha nem beszélt róla hangosan. Soha nem változtatta nyomássá. Ez az álom a mindennapi [...]