Amikor Anna először panaszkodott torokfájásra, senki sem gondolta volna, hogy az ártalmatlannak tűnő tünet egy egész életet veszélyeztethet. Tavasz eleje volt, a hőmérséklet ingadozott, a náthás, köhögős esetek megszaporodtak. A 22 éves lány eleinte csak rekedtségről és enyhe kaparó érzésről beszélt a torkában. Barátja, Márk, egy gyógyszertárból hozott neki torokfertőtlenítőt és mézes teát készített. Mindenki biztos volt benne, hogy néhány nap alatt jobban lesz.

Csakhogy nem így történt.

Már másnap Anna hangja egyre elhalkult. Egyre nehezebben nyelt, és estére már szinte képtelen volt megszólalni. A nyaka oldalt kezdett megduzzadni, miközben a nyelés fájdalma már könnyeket csalt a szemébe. Enni nem bírt, aludni alig, és Márk egyre idegesebben figyelte, ahogy a lány állapota rohamosan romlik.

— Biztos csak vírus — nyugtatták a barátai. — A torokgyulladás néha hetekig is eltarthat.

De Márk ösztönösen érezte, hogy itt valami másról van szó. Nem tudta megmagyarázni, de Anna tekintete, a légzése, a megváltozott bőrszíne – mind azt jelezte, hogy nem „csak” gyulladás. Valami mélyebben, alattomosabban támadta a szervezetét.

Az igazi fordulat egy hajnali órában történt. Márk arra ébredt, hogy Anna furcsán zihál a kanapén. A lány szinte levegőért kapkodott, és már csak suttogva tudott beszélni.

– Fáj… a torkom… nem kapok levegőt… – suttogta sírva.

Márk azonnal tárcsázta a mentőket.

– Valami nincs rendben. Nem normális! A nyaka feldagadt, nem tud nyelni, és most már levegőt is alig kap! – mondta kétségbeesetten a diszpécsernek.

Szerencsére a mentő néhány percen belül megérkezett. A mentősök elsőre torokgyíkra vagy allergiás reakcióra gyanakodtak. Azonnal oxigént adtak neki, és szirénázva indultak el a legközelebbi kórházba. Az állapota perceken múlt.

A kórházban a sürgősségi osztály orvosai gyorsan megállapították, hogy Anna egy rendkívül ritka és agresszív Lemierre-szindrómában szenved. Ez egy bakteriális fertőzés, amely a torokból kiindulva gyorsan átterjedhet a vénákra, tüdőre, sőt akár az agyra is. A betegség nevét André Lemierre francia orvosról kapta, aki először írta le a jelenséget a 20. század elején. Azóta is „az elfeledett halálos kór” néven emlegetik, mert tünetei megtévesztően hasonlíthatnak egy sima torokgyulladásra – egészen addig, amíg már késő.

Anna szervezetében a baktérium már elkezdett vérrögöket képezni a nyaki vénákban, ami magyarázta a duzzanatot és a légzési nehézséget. Ha Márk nem hívja ki időben a mentőket, a fertőzés órák alatt végezhetett volna a lánnyal.

Azonnal megkezdték az intravénás antibiotikumos kezelést, és intenzív megfigyelés alá helyezték. Napokig lebegett élet és halál között. Márk minden éjszakát a kórházi folyosón töltött, egy pillanatra sem hagyta el a helyet.

Egy hét múlva Anna állapota stabilizálódott. Bár gyenge volt, és hosszú gyógyulási folyamat várt rá, túlélte. Az orvosok is elismerték: Márk döntése mentette meg az életét. Ha csak néhány órával később hívja a mentőket, a következmények végzetesek lehettek volna.

Anna azóta is gyógyul, és minden nap hálát ad azért, hogy volt valaki, aki hallgatott az ösztöneire.

Tanulság: Néha egy torokfájás nem csak torokfájás. A testünk néha apró, de egyértelmű jeleket küld, hogy valami nincs rendben. És ha valaki, mint Márk, odafigyel ezekre – életet menthet.

Ez a történet nemcsak egy ritka betegséget mutat be, hanem azt is, milyen fontos, hogy ne bagatellizáljuk a tüneteket. Mert egy aprónak tűnő panasz mögött akár egy halálos vihar is rejtőzhet.