Az emberi elme hajlamos úgy tekinteni a tükrökre, mint egyszerű használati tárgyakra. Mindennap belenézünk – mosdó előtt, öltözködés közben, mielőtt kilépünk otthonról. De kevesen gondolunk bele, hogy mi is lehet a másik oldalon. Csak egy ezüsttel bevont üveglap… vagy valami sokkal mélyebb?

Egy békés, kisvárosi család házában élt a 16 éves Flóra, aki teljesen átlagos tinédzsernek számított: iskolába járt, zenét hallgatott, közösségi oldalakat böngészett, és esténként órákig videótelefonált a barátaival. Mindez azonban egy szombat este végérvényesen megváltozott.

Flóra egyedül volt otthon. A szülei egy vidéki rendezvényre utaztak el, ő pedig meggyőzte őket, hogy már elég idős ahhoz, hogy vigyázzon magára. Az estét nyugalomban töltötte: filmet nézett, pizzát rendelt, majd lefekvés előtt még a fürdőbe ment arcot mosni. És akkor kezdődött a különös jelenség.

Ahogy Flóra a tükör elé hajolt, hogy megtörölje az arcát, hirtelen úgy érezte, mintha valaki mögötte állna. Gyorsan hátrafordult, de a fürdőszobában természetesen senki sem volt. Vállat vont, azt gondolta, csak a fáradtság tréfálta meg. De amikor visszafordult a tükörhöz… az a pillanat örökre beleégett az emlékezetébe.

A tükörben nem a saját tükörképét látta. Egy árny állt mögötte – egy fekete hajú, sápadt arcú nő, merev tekintettel és zavarba ejtő nyugalommal. Flóra ijedten megfordult, de újra senkit sem látott. A tükörben viszont… a nő ott maradt.

A lány sikoltott, kirohant a fürdőszobából, és bezárkózott a szobájába. A telefonjáért nyúlt, hogy hívja a szüleit, de a vonal foglalt volt – vagy inkább teljesen néma. Nem volt térerő. Nem volt internet. A ház, amely percekkel korábban teljesen normális volt, most baljóslatúvá vált. A levegő lehűlt, az ajtók recsegni kezdtek, a lámpák pislákoltak.

Flóra az ágy alá bújt, ahogy a filmekben látni. És akkor ismét hangokat hallott. Nem lépteket – hanem valami suttogást. A hang olyan volt, mintha közvetlenül a fejében szólt volna:
„Engedj ki…”
„Látlak…”

Hajnali három óra körül a ház csendes lett. Flóra lassan előbújt, és óvatosan visszament a fürdőszobába. A tükör üvege bepárásodott, de egy tenyérlenyomat volt rajta – belülről. A lány nem akart hinni a szemének. Lefényképezte, majd gyorsan letakarta a tükröt egy törölközővel.

Másnap reggel a szülei hazaértek, és nem értették, miért van lányuk ilyen zaklatott állapotban. Flóra elmondta a történteket, de természetesen senki sem hitt neki. Egészen addig, amíg meg nem mutatta a fényképet… és amíg az édesanyja el nem ismerte, hogy a tükör valójában egy antik darab, amit még a nagymamájától örököltek – és amit a családban már egyszer “elátkozottnak” neveztek, de sosem vették komolyan.

Az interneten is megosztott képek és történet lavinát indított el. Paranormális nyomozócsoportok jelentkeztek, vloggerek, médiumok érkeztek a kisvárosba. A helyi televízió riportot készített a jelenségről. A tükör vizsgálatát végül egy híres okkult szakértő vállalta el, aki megállapította: a tükörhöz halott személy emléke kötődik – valakié, aki annak idején ebben a házban vesztette életét, tragikus körülmények között.

A tükör végül elkerült a házból. Egy távoli múzeumba vitték, ahol jelenleg elzárva őrzik, dokumentált paranormális jelenségek kategóriájában.

Flóra azóta új életet kezdett. Ma egyetemista, pszichológiát tanul, és külön kutatja az emberi elme reakcióit félelemhelyzetekben. De bármerre is jár, egy dolog mindig vele van: egy apró, zsebben hordozható tükör – amibe soha, de soha nem néz bele éjszaka.