Ma reggel természetellenes csend volt a 214-es teremben. Nem koncentráció volt. Feszültség.
A napfény rásütött az asztalokra, de senki sem figyelt rájuk. Minden szem egy pontra szegeződött. Malikra. Az asztalánál állt, kicsi, vékony, karjait szorosan
[...]








