A barátok azért vannak, hogy megosszuk velük az élet örömeit, különleges pillanatait, és néha épp a legkisebb eseményekből születnek a legemlékezetesebb emlékek. Egy medencés buli, egy nyugodt nyári este, nevetés, zene, ital – minden adott volt ahhoz, hogy az este tökéletes legyen. De senki nem számított arra, hogy ami történt, nemcsak az este menetét, hanem minden jelenlévő világnézetét is örökre megváltoztatja.

A történet főszereplője a huszonhárom éves Ádám, aki egy kisvárosi társaság központi figurája volt. Nyílt, közvetlen srác, mindig benne volt a mókában, és ha ő szervezett valamit, ott biztos, hogy mindenki megjelent. Így történt azon a júliusi szombat estén is, amikor meghívta legközelebbi barátait a család nyaralójába, ahol egy frissen beszerzett jakuzzi várta őket.

Az este eleinte a megszokott menetrend szerint zajlott. Zenék, viccek, nosztalgikus történetek, közös fotók. A jakuzzi fénye halványan világította meg a körülötte lévő teraszt, és a barátok élvezték a meleg víz nyugtató hatását. Ádám a jakuzzi sarkában ült, mellette legjobb barátja, Melinda, akivel gyerekkoruk óta ismerték egymást.

A baráti társaságban mindig volt valaki, aki mindent rögzített – ez alkalommal Máté hozta a drónját, valamint néhány akciókamerát, amit a terasz különböző pontjain helyezett el. A cél egyszerű volt: vicces vágóképeket készíteni az estéről, amelyeket aztán együtt nézhetnek meg. Senki sem számított rá, hogy ezek a felvételek másnap országos hírré válnak.

Valamikor este 11 körül történt a dolog. Az egyik kamera, amely a jakuzzi melletti bokros területet is részben mutatta, furcsa fényvillanást rögzített. A jelenlévők semmit nem vettek észre. A kamera viszont tisztán mutatott egy homályos, emberi alakhoz hasonló formát, amely a semmiből tűnt fel a jakuzzi pereménél, közvetlenül Ádám mellett – de a valóságban senki nem látta.

A legmegdöbbentőbb az volt, hogy a felvételen az alak egyértelműen ráfordította a fejét Ádám irányába, majd néhány másodperccel később elhalványult és eltűnt. Ádám eközben hátranézett, majd zavarodottan kérdezte: „Ti is éreztetek valami hideget?” A többiek csak nevettek – úgy hitték, csak a jakuzzi hőmérséklete ingadozott.

Másnap reggel Máté megnézte a felvételeket, és azonnal lefagyott. Azt hitte, valaki szórakozik vele. De a kameraadatok és a mozgásérzékelő felvételek alapján egyértelmű volt: az a jelenség nem volt sem hiba, sem fényjáték. Az ott volt. Mozgott. Nézett.

A barátok újranézték a felvételt. A hangulat feszült lett. Többen közülük azt állították, hogy valóban éreztek egy hirtelen hideg fuvallatot akkor este. Melinda azt mesélte, hogy „olyan érzése volt, mintha valaki figyelné őket… de nem akart pánikot kelteni”.

Az eset híre hamarosan eljutott a helyi újságokhoz, majd onnan a közösségi médiába. Paranormális nyomozócsoportok jelentkeztek, akik elemezték a felvételeket. Egyikük, egy elismert digitális képelemző, kijelentette: „Ez nem trükk. Nem CGI. Nem hamisítás. A felvételen valóban egy antropomorf, áttetsző alak jelenik meg, és az mozgásban van.”

Később kiderült, hogy a ház telkén valaha egy második világháborús menekülttábor állt, ahol több tucat ember vesztette életét bombázások során. Az egyik túlélő visszaemlékezésében egy hasonló alakról számolt be, akit „a fürdők közelében lehetett látni, ha valaki sokáig maradt egyedül”.

A baráti társaság tagjai közül néhányan ma már nem hajlandók visszamenni a nyaralóba. Ádám viszont azt mondja, nem fél – de megváltozott. Azóta jobban figyel a körülötte lévő világra, és hisz abban, hogy van valami több annál, amit az érzékeink közvetítenek.