![\"\"](\"https:\/\/vengria.info\/wp-content\/uploads\/2025\/12\/image-37.png\")
<\/figure>\n\n\n\n\u00c9s az egyik \u2013 a legrosszabb \u2013 m\u00e9g azel\u0151tt k\u00e9sz\u00fclt, hogy egy\u00e1ltal\u00e1n ismert\u00fck volna egym\u00e1st.<\/p>\n\n\n\n
A h\u00e1l\u00f3szoba sark\u00e1ban \u00e1llt, egy di\u00e1k\u00e9veimb\u0151l sz\u00e1rmaz\u00f3 fot\u00f3t tartva a kez\u00e9ben, h\u00fcvelykujj\u00e1val \u00fagy simogatta a sz\u00e9l\u00e9t, mintha valami szent t\u00e1rgy lenne.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9ppen amikor elkezdtem elvesz\u00edteni a l\u00e9legzetemet, megsz\u00f3lalt.<\/p>\n\n\n\n
Hangosan.<\/p>\n\n\n\n
A szoba csendj\u00e9be.<\/p>\n\n\n\n
\u201eTudom, hogy hamarosan visszaj\u00f6ssz\u201d \u2013 mondta. \u201eMint mindig. \u00c9s ez\u00fattal csak az eny\u00e9m leszel.\u201d<\/p>\n\n\n\n
Megdermedtem. \u00c9reztem, hogy a nap hirtelen j\u00e9gg\u00e9 v\u00e1ltozik felettem. T\u00f6bb ezer m\u00e9rf\u00f6ldnyire voltam t\u0151le, m\u00e9gis olyan \u00e9rz\u00e9s volt, mintha ott \u00e1llna mellettem.<\/p>\n\n\n\n
Azt\u00e1n el\u0151h\u00fazott m\u00e9g valamit a zseb\u00e9b\u0151l.<\/p>\n\n\n\n
Egy r\u00e9gi napl\u00f3 volt. Kinyitotta egy olyan oldalon, amelyre a saj\u00e1t kez\u0171leg \u00edrt, de nem az \u00e9n nevem. Egy teljesen m\u00e1s n\u0151 neve \u00e1llt ott. \u00c9s alatta tucatnyi mondat \u2013 le\u00edr\u00e1sok, megfigyel\u00e9sek, r\u00e9szletek az \u00e9let\u00e9r\u0151l.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9s az utols\u00f3 oldalon egy sz\u00f3 pirossal bekarik\u00e1zva:<\/p>\n\n\n\n
\u201eBefejezetlen.\u201d<\/p>\n\n\n\n
Figyeltem, ahogy gondosan becsukja a napl\u00f3t, v\u00e9gigsim\u00edtja a bor\u00edt\u00f3it, \u00e9s visszateszi a dobozba. Azt\u00e1n el\u0151vett egy \u00faj jegyzetf\u00fczetet. Tiszt\u00e1n. \u00cdratlanul. \u00c9s fel\u00edrta a nevemet az els\u0151 oldalra.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9s azt\u00e1n m\u00e9g t\u00f6bb sz\u00f3:<\/p>\n\n\n\n
\u201eBefejezem, amire akkor nem volt id\u0151m.\u201d<\/p>\n\n\n\n
Abban a pillanatban nem tudtam meg\u00e1llni, \u00e9s a telefon majdnem kiesett a kezemb\u0151l. Az egyetlen gondolat a fejemben az volt: haza kell mennem. Meg kell tudnom, ki ez a szem\u00e9ly. Tudnom kell, mit tervez.<\/p>\n\n\n\n
De amikor \u00fajra feln\u00e9ztem a kamer\u00e1ba, l\u00e1ttam, hogy a f\u00e9rjem hirtelen fel\u00e9 fordul. Lass\u00fa, folyamatos mozdulattal. Mintha tudn\u00e1, hogy figyelem.<\/p>\n\n\n\n
Mintha tudn\u00e1, hogy a vil\u00e1g m\u00e1sik fel\u00e9n vagyok.<\/p>\n\n\n\n
A tekintete jeges, mozdulatlan, term\u00e9szetellenesen nyugodt volt.<\/p>\n\n\n\n
Azt\u00e1n tett valamit, amit\u0151l meg\u00e1ll\u00edtotta a sz\u00edvemet.<\/p>\n\n\n\n
Elmosolyodott.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9s azt mondta az \u00fcres h\u00e1l\u00f3szob\u00e1nak:<\/p>\n\n\n\n