![\"\"](\"https:\/\/vengria.info\/wp-content\/uploads\/2025\/11\/image-82.png\")
<\/figure>\n\n\n\nA f\u00e9rfi tov\u00e1bbra is mereven t\u00e9rdelt.<\/p>\n\n\n\n
\u201eKi? Lera, ki? Mi t\u00f6rt\u00e9nt itt? Iskol\u00e1ban volt\u00e1l, ugye? Hogy ker\u00fclt\u00e9l ide, az erd\u0151be?\u201d<\/p>\n\n\n\n
Lera megborzongott, \u00e9s a kez\u00e9vel megragadta nagyapja kab\u00e1tj\u00e1t, mintha att\u00f3l f\u00e9lne, hogy valaki visszar\u00e1ntja a s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gbe.<\/p>\n\n\n\n
\u201e\u00c9n\u2026 hazafel\u00e9 s\u00e9t\u00e1ltam. Egyed\u00fcl voltam. \u00c9s akkor\u2026\u201d<\/p>\n\n\n\n
Nyelt egyet, mintha f\u00e1jn\u00e1nak a szavak.<\/p>\n\n\n\n
\u201eK\u00f6vetni kezdett.\u201d<\/p>\n\n\n\n
\u201eKi?\u201d \u2013 ism\u00e9telte meg nagyapa, ez\u00fattal \u00e9lesebben, a sz\u00edve hevesen vert a f\u00e9lelemt\u0151l.<\/p>\n\n\n\n
\u201eAz a f\u00e9rfi\u201d \u2013 suttogta. \u201eA kapucnival. K\u00f6vett az \u00f6sv\u00e9nyen. El\u0151sz\u00f6r lassan. Azt\u00e1n gyorsabban. Futottam. Cs\u00faszk\u00e1ltam, estem\u2026\u201d<\/p>\n\n\n\n
Egy pillanatra lehunyta a szem\u00e9t, mintha olyan k\u00e9pek t\u00e9rn\u00e9nek vissza az esz\u00e9be, amiket nem akart l\u00e1tni.<\/p>\n\n\n\n
\u201eFogta a kezem. Elh\u00fazott. Be az erd\u0151be. Azt mondta, senki sem fog megtal\u00e1lni. Olyan er\u0151sen tartott\u2026 Nem tudtam sik\u00edtani.\u201d<\/p>\n\n\n\n
Nagyapa torka \u00f6sszeszorult.<\/p>\n\n\n\n
\u201eHogy jutott\u00e1l ki?\u201d<\/p>\n\n\n\n
\u00c9s akkor a l\u00e1ny mondott valamit, amit\u0151l sz\u00f3 szerint el\u00e1llt a l\u00e9legzete.<\/p>\n\n\n\n
\u201eElengedett\u201d \u2013 suttogta. \u201eCsak egy pillanatra. Azt mondta, hogy ki kell hoznia valamit az aut\u00f3b\u00f3l. \u00c9s hogy vissza fog j\u00f6nni. \u00c9s hogy mag\u00e1val visz.\u201d<\/p>\n\n\n\n
A nagyapa megdermedt.<\/p>\n\n\n\n
Ez azt jelentette, hogy a f\u00e9rfi m\u00e9g mindig valahol a k\u00f6zelben van.<\/p>\n\n\n\n
A l\u00e1bnyomokra n\u00e9zett. A nagyok \u2013 m\u00e9lyek, f\u00e9rfiasak \u2013 az erd\u0151be vezettek. A kicsik, Lerina l\u00e1bnyomai, ott v\u00e9gz\u0151dtek, ahol a l\u00e1ny fek\u00fcdt. Mintha a f\u00f6ldre zuhant volna, \u00e9s soha t\u00f6bb\u00e9 nem kelt volna fel.<\/p>\n\n\n\n
A sz\u00e9l m\u00e9g er\u0151sebben f\u00fajt. A f\u00e1k halkan nyikorogtak.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9s akkor\u2026 megj\u00f6tt.<\/p>\n\n\n\n
A t\u00e1volban \u00e1gak ropog\u00e1sa hallatszott.<\/p>\n\n\n\n
Nem egyszer. K\u00e9tszer. Ism\u00e9tl\u0151d\u00f6tt.<\/p>\n\n\n\n
Mint a l\u00e9ptek.<\/p>\n\n\n\n
A f\u00e9rfi szorosabban tartotta karjaiban az unok\u00e1j\u00e1t, \u00e9s elkezdte felemelni. A teste pehelyk\u00f6nny\u0171 volt, de remegett a r\u00e9m\u00fclett\u0151l.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Menn\u00fcnk kell \u2013 suttogta. \u2013 Most. Azonnal.<\/p>\n\n\n\n
De miel\u0151tt fel\u00e1llhatott volna, Lera ism\u00e9t megragadta a kab\u00e1tj\u00e1t, \u00e9s meg\u00f6lelte.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Nagyapa \u2013 mondta remegve \u2013, l\u00e1ttam.<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Mikor?<\/p>\n\n\n\n
\u2013 Most. Ott \u00e1ll\u2026 a f\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\n\n\n\n
A f\u00e9rfi lassan megfordult.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9s amit a t\u00f6rzsek k\u00f6z\u00f6tt l\u00e1tott, megfagyott a v\u00e9r az ereiben.<\/p>\n\n\n\n
Egy alak \u00e1llt a f\u00e1k k\u00f6z\u00f6tt. Magas. Mozdulatlan. Kapucnij\u00e1t m\u00e9lyen a homlok\u00e1ra h\u00fazva. Egy sziluett, amely szinte l\u00e1thatatlan volt a s\u00f6t\u00e9tben. Csak egy halv\u00e1ny f\u00e9mcsillan\u00e1s \u2013 tal\u00e1n egy csat, tal\u00e1n egy k\u00e9s \u2013 verte vissza a t\u00e9li f\u00e9nyt.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9s akkor az alak mozogni kezdett.<\/p>\n\n\n\n
Lassan.<\/p>\n\n\n\n