![\"\"](\"http:\/\/vengria.info\/wp-content\/uploads\/2025\/11\/image-13.png\")
<\/figure>\n\n\n\nAnna nem k\u00e9rdezett t\u00f6bbet. Tudta, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekbe nem keveredhet az ember.<\/p>\n\n\n\n
Miut\u00e1n befejezt\u00e9k a vacsor\u00e1t, Anna hozott m\u00e9g t\u0171zif\u00e1t. A f\u00e9rfi halkan megsz\u00f3lalt:<\/p>\n\n\n\n
\u201eK\u00f6sz\u00f6n\u00f6m. Kevesen nyitn\u00e1nak ajt\u00f3t egy idegennek egy ilyen \u00e9jszak\u00e1n.\u201d<\/p>\n\n\n\n
\u201eUgyan m\u00e1r. Isten azt mondta, ne hagyjam magamra az embereket az \u00faton\u201d \u2013 v\u00e1laszolta.<\/p>\n\n\n\n
A f\u00e9rfi b\u00f3lintott, majd letette a bab\u00e1t k\u00f6zelebb a meleghez. A t\u0171z l\u00e1gyan t\u00fckr\u00f6z\u0151d\u00f6tt a szem\u00e9ben, \u00e9s Anna furcsa tekintetet vett \u00e9szre a szem\u00e9ben \u2013 m\u00e9ly, f\u00e1radt, mintha a v\u00e9gtelenbe n\u00e9zne.<\/p>\n\n\n\n
Le\u00fclt egy sz\u00e9kre, hallgatta a kint s\u00fcv\u00edt\u0151 szelet. Az \u00e1lom legy\u0151zte.<\/p>\n\n\n\n
Reggel<\/p>\n\n\n\n
Anna csendre \u00e9bredt. A havaz\u00e1s el\u00e1llt, \u00e9s a nap bes\u00fct\u00f6tt az ablakon. De a h\u00e1z hideg volt.<\/p>\n\n\n\n
Senki sem volt a t\u0171zhely mellett. A takar\u00f3, amiben a baba aludt, \u00fcresen hevert a padl\u00f3n. A f\u00e9rfi \u00e9s a baba elt\u0171ntek.<\/p>\n\n\n\n
El\u0151sz\u00f6r azt hitte, egyszer\u0171en kimentek. De az ajt\u00f3 bel\u00fclr\u0151l z\u00e1rva volt, a retesz m\u00e9g a hely\u00e9n volt. Az ablakok \u00e9pek voltak.<\/p>\n\n\n\n
Anna kiszaladt a verand\u00e1ra. A h\u00e1z k\u00f6r\u00fcli h\u00f3 \u00e9rintetlen volt. Sehol l\u00e1bnyom, sehol ujjlenyomat, csak n\u00e9h\u00e1ny s\u00f6t\u00e9t folt a k\u00fcsz\u00f6b k\u00f6zel\u00e9ben, mint a megfagyott v\u00e9r.<\/p>\n\n\n\n
Hideg futott v\u00e9gig a gerinc\u00e9n.<\/p>\n\n\n\n
Visszament a h\u00e1zba, \u00e9s \u00e9szrevett valamit az asztalon. Egy r\u00e9gi, az id\u0151t\u0151l megs\u00e1rgult f\u00e9nyk\u00e9pet. Egy f\u00e9rfit \u00e1br\u00e1zolt, aki egy csecsem\u0151t tart a kez\u00e9ben. Ugyanaz a mosoly. Ugyanazok a szemek. Ugyanaz az ajkak form\u00e1ja.<\/p>\n\n\n\n
A f\u00e9nyk\u00e9p alatt egy csinos felirat:<\/p>\n\n\n\n
“K\u00f6z\u00fati balesetben halt meg 1989. janu\u00e1r 3-\u00e1n.”<\/p>\n\n\n\n
Anna fel\u00fclt. Remegett a keze. Valaki egy\u00e9rtelm\u0171en csak most tette oda a f\u00e9nyk\u00e9pet \u2013 sz\u00e1raz \u00e9s tiszta volt, mintha most vett\u00e9k volna ki egy bor\u00edt\u00e9kb\u00f3l.<\/p>\n\n\n\n
A k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9jszaka<\/p>\n\n\n\n
Anna megpr\u00f3b\u00e1lta meggy\u0151zni mag\u00e1t, hogy mindez csak v\u00e9letlen egybees\u00e9s. A f\u00e1radts\u00e1g \u00e9s a h\u00f3vihar \u00f6sszezavarhatta volna az eml\u00e9kezet\u00e9t. De amikor el\u00e9rkezett a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9jszaka, egy gyerek s\u00edr\u00e1s\u00e1t hallotta.<\/p>\n\n\n\n
El\u0151sz\u00f6r halkan, azt\u00e1n hangosabban. Felugrott, \u00e9s felkapta a gyerty\u00e1t. A s\u00edr\u00e1s abb\u00f3l a szob\u00e1b\u00f3l j\u00f6tt, ahol a gyerek aludt.<\/p>\n\n\n\n
Kinyitotta az ajt\u00f3t \u00e9s megdermedt.<\/p>\n\n\n\n
A takar\u00f3 a padl\u00f3n hevert. Egy apr\u00f3 lenyomat volt rajta, mintha valaki az el\u0151bb fek\u00fcdt volna benne. A leveg\u0151 s\u0171r\u0171 volt a viasz \u00e9s az \u00e9gett szag\u00e1t\u00f3l. A t\u0171zhely k\u00f6zel\u00e9ben nedves csizmanyomok l\u00e1tszottak.<\/p>\n\n\n\n
\u00c9s hirtelen egy suttog\u00e1s hallatszott:<\/p>\n\n\n\n
“K\u00f6sz\u00f6nj\u00fck\u2026 hogy nem r\u00fagt\u00e1l ki minket\u2026”<\/p>\n\n\n\n