![\"\"](\"http:\/\/vengria.info\/wp-content\/uploads\/2025\/10\/image-56.png\")
<\/figure>\n\n\n\nJosef, aki eg\u00e9sz \u00e9let\u00e9ben kert\u00e9szk\u00e9nt dolgozott, j\u00e1rtas volt a term\u00e9szetben. De ehhez hasonl\u00f3t m\u00e9g soha nem l\u00e1tott. Azt gondolta, hogy valami h\u00fcll\u0151 lehet, tal\u00e1n k\u00edgy\u00f3 vagy gy\u00edk, de a toj\u00e1sok sz\u00e1ma leny\u0171g\u00f6z\u0151 volt. Ki tud ennyi toj\u00e1st tojni egy fa torn\u00e1c al\u00e1? \u00c9s mi\u00e9rt mozognak?<\/p>\n\n\n\n
K\u00e9ts\u00e9gbeesetten pr\u00f3b\u00e1lta meg\u00e9rteni, mit csin\u00e1l, ez\u00e9rt \u00fagy d\u00f6nt\u00f6tt, hogy elt\u00f6r egyet. Letette a f\u00f6ldre, felvett egy \u00e1s\u00f3t, \u00e9s lecsapott r\u00e1. A h\u00e9j furcsa, nedves hanggal repedt meg. S\u0171r\u0171, tejszer\u0171 folyad\u00e9k \u00f6ml\u00f6tt ki bel\u0151le, \u00e9s valami megmozdult a kett\u0151 k\u00f6z\u00f6tt.<\/p>\n\n\n\n
Josef h\u00e1tr\u00e1lt. A pocsoly\u00e1ban egy kicsi, \u00e1ttetsz\u0151 l\u00e9ny fek\u00fcdt, v\u00e9kony v\u00e9gtagokkal \u00e9s ar\u00e1nytalanul nagy fejjel. A b\u0151re szinte \u00e1tl\u00e1tsz\u00f3 volt, \u00e9s a zsebl\u00e1mpa f\u00e9ny\u00e9ben l\u00e1tni lehetett a benne l\u00fcktet\u0151 v\u00e9rt. Az ismeretlen l\u00e9ny kinyitotta a szem\u00e9t \u2013 apr\u00f3, fekete, f\u00e9nyes goly\u00f3kat \u2013, \u00e9s r\u00f6viden megmozdult, mintha l\u00e9legezni pr\u00f3b\u00e1lna.<\/p>\n\n\n\n
Az \u00f6reg felsikoltott, \u00e9s h\u00e1tr\u00e1lt n\u00e9h\u00e1ny l\u00e9p\u00e9st. Abban a pillanatban susog\u00e1s hallatszott a veranda al\u00f3l. A t\u00f6bbi toj\u00e1s is mozogni kezdett. T\u00f6bb tucatnyian rezegtek, \u00e9s n\u00e9melyik kiny\u00edlt, mintha az els\u0151 t\u00f6r\u00e9s\u00e9nek hangj\u00e1ra reag\u00e1lna. Tov\u00e1bbi l\u00e9nyek bukkantak el\u0151 bel\u00fclr\u0151l, \u00e9s lassan kim\u00e1sztak, ny\u00e1lk\u00e1s nyomokat hagyva maguk ut\u00e1n.<\/p>\n\n\n\n
Josef bemenek\u00fclt a h\u00e1zba, \u00e9s bez\u00e1rta az ajt\u00f3t. Eg\u00e9sz \u00e9jjel az ablakn\u00e1l \u00fclt, \u00e9s n\u00e9zte, ahogy az elejtett zsebl\u00e1mpa f\u00e9nye pisl\u00e1kol az udvaron. Hajnali h\u00e1rom \u00f3ra k\u00f6r\u00fcl a susog\u00e1s abbamaradt. Amikor felkelt a nap, \u00f6sszeszedte a b\u00e1tors\u00e1g\u00e1t, \u00e9s kiment.<\/p>\n\n\n\n
A veranda alatt m\u00e1r egyetlen toj\u00e1s sem volt. Csak nedves f\u00f6ld \u00e9s l\u00e1bnyomok, amelyek az erd\u0151 fel\u00e9 t\u0171ntek el. Az udvaron egy \u00fcres h\u00e9j fek\u00fcdt, amit \u00f6sszet\u00f6rt. Bel\u00fcl egy kisz\u00e1radt folyad\u00e9k volt, ami viaszra hasonl\u00edtott. Josef r\u00e1j\u00f6tt, hogy b\u00e1rmik is voltak a l\u00e9nyek, most m\u00e1r elt\u0171ntek \u2013 \u00e9s nincs bizony\u00edt\u00e9ka r\u00e1juk.<\/p>\n\n\n\n
N\u00e9h\u00e1ny nappal k\u00e9s\u0151bb meg\u00e9rkeztek a helyi egyetem szak\u00e9rt\u0151i, de semmit sem tal\u00e1ltak. Sem toj\u00e1sok, sem l\u00e1bnyomok, sem magyar\u00e1zat. Csak az erd\u0151 csendje, ami m\u00e9lyebbnek t\u0171nt, mint kor\u00e1bban.<\/p>\n\n\n\n